Interjú Dorie Asberttel

Interjú Dorie-val – Cathryn Paquet

Hogy hívnak? Gyere ide, te fura gyerek… (nevet) Sajnálom, Cathryn, nem tudtam kihagyni. A teljes nevem Dorie Jane Ermelinda Asbert. A harmadik keresztnevem a kedvencem, szinte kimondhatatlan. (Szórakozottan fellendíti az lábát az íróasztalomra és kibámul az ablakon. Behunyja a szemét, mély levegőt vesz, az arcán mosoly játszik, élvezi a napsütést.) Az olasz nagymamám ragaszkodott hozzá, a szüleimnek meg nem adta meg a lehetőséget az ellenkezésre. Érdekes történet. Jó a viszonyod a nagymamáddal? Gianinna Dragóval a legtöbb ember nem jön ki jól. A szüleim, a bátyám sem igazán. Én viszont igen – talán azért, mert mindketten csodabogarak vagyunk, ki tudja? Egyszóval igen, igen, nagyon jó a viszonyunk. Hol él? Olaszországban? Egy szigeten. Melyiken? A Sárkány-szigeten. Nem hallottam még róla. Mi a fővárosa? Nincs fővárosa. Az az ő saját szigete. Szóval gazdag? Hogy szerezte a pénzét? Gia mamám egy időben keresett modell és színésznő volt, igazi primadonna. Idősebb korára elvonult, most az új hobbija a festés. És a nagyapád, ő vele él? Dehogyis! (Hátra vetett fejjel nevet, úgy néz rám, mintha butaságot mondtam volna.) Mondtam, hogy Gia nagyi kibírhatatlan egy alak. Hamar elváltak. Floriano papa Angliába költözött, később idehozta anyámat, anyám itt ismerkedett meg apámmal, megszülettünk mi Chrisszel és tadá, vége a történetnek, hogy mit keres az elképesztő olasz Gianinna Drago családja ezen a nyirkos szigeten. Szóval nem szereted Nagy-Britanniát? Ó, én imádom. Az anyám panaszkodik mindig a hidegre, hogy „bezzeg az én hazámban…”

Kicsit elkanyarodtunk a kérdések irányától, amit tartani szerettem volna, de ha már itt tartunk, mesélj kicsit részletesebben a szüleidről! Igen, igen, sajnálom, az én hibám, mindig sokat beszélek és ugrálok a témák között. De… kivel kezdjem? A rosszabbal vagy a még rosszabbal? Ennyire rossz a kapcsolatod a szüleiddel? Hááát… (Elhúzza a száját, mutató ujja köré csavarja egy szőke hajtincsét.) Ez bonyolult. És hosszú. Inkább mondjuk úgy, hogy nem olyan ember vagyok, akire ők számítottak vagy büszkék lennének. Akkor kezdem a rosszal, apámmal. A neve Nicholas Asbert, haja szőke, bőre fehér, ezeket a tulajdonságokat Chrisszel mindketten örököltük. A szeme smaragdzöld, mint az enyém. Ügyvédként dolgozik. Anyával ketten élnek egy nagy lakásban. Ötvenéves. Édesapja, Bryan már halott, de az édesanyja, Julia – őt nagyon szeretem, nem olyan, mint a fia –még él, vidéken egy nagy házban, nagy birtokkal. Mit mondjak még róla? (Neveti el magát kínosan.) Ennyi bőven elég, köszönöm. Édesanyád? (Lekapja a lábait az asztalról, maga alá húzza, összekulcsolja őket, az asztalra könyökölve szánt végig ujjaival aranyszőke haján, mindeközben lendületesen, hangosan és teátrálisan fújja ki a levegőt.) Édesanyám… készülj föl, igazi hárpiáról fogok beszélni! (Újból hátra dől a székében, elvesz egy tollat az asztalról és piszkálni kezdi.) Annamaria Sinagra…csinos nő, karcsú, sötétbarna, szinte fekete hajú, a bőre barna, a szeme fekete, akárcsak Chrisnek. De attól még, hogy a nő úgy néz ki, mint egy hercegkisasszony, biztosíthatlak felőle, hogy egy démoni teremtés. Divattervezőként dolgozik. Negyvenkét éves, fiatal anya. Azt hiszem, ennyit mondanék el róluk. A velük való kapcsolatodat kifejtenéd? Rossz. Annyiról van szó, hogy nem tetszik nekik, amilyen vagyok. Anyám túl tökéletes ahhoz, hogy egy magamfajta lányt a lányának nevezzen, apám meg… ő csak szimplán nem elégedett velem és a magamnak választott életemmel. Szerinte valami normálisat kellett volna tanulnom és normális munkát kellett volna szereznem. Sajnálom. Nem kell, én sem sajnálom. El vagyok az én kis világomban.

Mi a legmagasabb tanulmányi végzettséged? Egyetemi. (Egy pillanatra rosszkedv suhan át az arcán, de hamar elszáll.)

Hol születtél? Itt, Angliában.

Hány éves vagy? Idén töltöm be a huszonötöt.

Ha választhatnál egy állatot, mi lennél? (Felragyog a szeme a kérdésemre, szereti a játékos dolgokat.) Nem is tudom… Egy madár, hogy repülhessek. Vagy majom, a majmok aranyosak és nagyon szeretem, ahogy ugrálnak a fákon, mint Tarzan. (Kuncog, és imitálja, hogyan ugrálnak az említett állatok a liánokon.)

Hova mennél el legszívesebben? Jelen pillanatban? Chrishez. Éhes vagyok. Ennyire unsz? Szóó sincs rólaaa. (Rázza a fejét vigyorogva, és száj csücsörítve csókot dob felém.)

Mik a legnagyobb álmaid? (Megvonja a vállát.) Sok álmom van. Szeretek álmodozni. Most annak örülnék a legjobban, ha a magándetektívi karrierem felívelne.

Ha írnának egy történetet rólad, miről szólna? (Széles vigyorra húzza a száját, kattintgatja a tollat és újból kinéz az ablakon, a már lemenő napot figyeli.) Egy bűnügyi sztori lenne. Mondjuk, az egyetemes incidensről szólna. A miről? (Nevetve megcsóválja a fejét, és dorgálón meglengeti felém a tollat.) Hisz te is ott voltál, Cathryn. Persze hogy ott voltam. Így barátkoztunk össze. Szóval ezek szerint nem akarod föleleveníteni? (Megvonja a vállát és megborzong, kissé lelohad az eddigi jókedve.) Majd, ha jön egy író, aki meg akarja írni, fölelevenítem.

Min szeretnél leginkább változtatni magaddal kapcsolatban? Hát a világgal kapcsolatban? Ingyenessé tenném a sütiket. Mindenki, amerre megy, kaphatna sütit, teljesen ingyen. És magaddal… (Nem engedi befejezni a mondatom, folytatja a beszédet.) Magammal kapcsolatban? Nem szeretnék megváltozni. Nem is tudnék. Talán meg kéne vennem azt a zöld blúzt, amit a múltkor láttunk a régiségboltban. (Elgondolkodik, szemöldökét összevonja, orrát ráncolja. Eltért a témától, de nem teszem szóvá. Valószínűleg úgy gondolta, a témához illik, ezt szeretné változtatni magán, hogy legyen végre egy olyan régi zöld blúza.)

Milyen zenét hallgatsz? A régi zenék a kedvenceim. Abba, Beatles, Queen… ilyesmik. Meg a musical dalok! Azokat nagyon szeretem.

Melyik a kedvenc filmed/könyved? (Lecsúszik a székén és nevet.) Rengeteg van! Hmm… talán Agatha Christie könyveit tudnám kiemelni. Imádom Agatha Christie-t. Film? Nem szeretek filmezni.

Cigizel? Kipróbáltad már? Butaságnak tartom, hogy tönkre tegyük a tüdőnket egész hátra lévő életünkre, pusztán azért, hogy két percig boldogan füstölögjünk. (Összevont szemöldökkel, bosszúsan, lendületesen beszél, szinte harciasan. Felidegesítette magát a kérdésen.)

Iszol? (Oldalra biccenti a fejét.) Persze, vizet, mindennap három litert. (Jót nevet a saját viccén. Mielőtt reagálhatnék, folytatja.) Mondjuk úgy, hogy nem vetem meg az italt. Esetenként egy-egy pohárral belefér, de nem tartom magam nagy iszákosnak. Annyira azért nem szeretem. Néha jól esik, de amúgy nem, abszolút nem viszem túlzásba. (Fészkelődik, egyik lábát újra az asztallapra lendíti, a másikat a széke karfájának támasztja. Láthatóan unja már.)

Utolsó kérdés, Dor. (Felcsillan a szeme, bocsánatkérőn mosolyog. Nem tud sokáig egyhelyben ülni.) Mi volt a legextrémebb dolog, amit valaha tettél? (Tetszik neki a kérdés, állához illesztve egy ujját gondolkozik, szeme arról árulkodik, hogy az emlékei közt kutat.) Talán az, amikor az „egyetemes sztori” alatt egyedül lemerészkedtem a pincébe… (Nem mondja tovább, felpattan.) Nem most jött el az ideje, hogy ezt fejtegessem.

Vélemény az interjúalanyról:

Lehet, hogy nem én vagyok a megfelelő ember a kérdezéshez, hisz évek óta barátok vagyunk Doriéval. Ha megpróbálok elvonatkoztatni ettől, akkor is azt tudnám elmondani, mintha nem tennék úgy, hogy ismeretlenek vagyunk.

Dorie Asbert egy szórakozott, szórakoztató lány, aki felfoghatatlanul vidám természetű. Szeret viccelődni, cukkolódni, sokat nevet. Ha néha elkomorul, hamar elmúlik, vagy legalábbis elfedi érzéseit. Sokat tud beszélni, nagyon sokat. Nagyra törő álmai vannak, de tesz is azért, hogy valóra váljanak. (Az interjút az új magánnyomozói irodájában készítettük.) A családja egy részével nem olyan jó a viszonya, barátja sincs sok. Kicsit magának való, elvont csodabogár, de szereti az életet és könnyeden kezeli a kitaszítottságát – ezt mutatja a külvilág felé. Boldog és nyitott, élénk és játékos, pajkos.

Cathryn Paquet