Bíró Szabolcs ~ Anjouk könyvsorozat

Bíró Szabolcs napjaink egyik legismertebb hazai szerzője, főként magyar történelmi regényeket ír. Legsikeresebb sorozatát, a mára már hét részt magába foglaló Anjoukat fogom ajánlani Nektek ebben a cikkben.

Az első trilógia: Bátor Attila bosszútrilógiája

Liliom és vér, Lángmarta dél, Az utolsó tartományúrig

A 2015-ben megjelent első kötetben, a Liliom és vérben a XIV. századi Magyar Királyságban találjuk magunkat, méghozzá egészen pontosan 1321-ben.

Az évszám bizonyára ismerősen hangozhat: ekkor halt meg Csák Máté, I. Anjou Károly legerősebb belső ellensége. A történet közvetlenül a trencséni tartományúr halála után kezdődik: a magyar király előtt itt a lehetőség, amire rögtön le is csap: végre meghódíthatja a Felvidéket.

Célja elérése érdekében első dolgai közé tartozik, hogy felkeresse a 1312-es rozgonyi csata hősét és egyben közeli barátját, a néhai templomos lovag Bátor Attilát, hogy hadnagyként hívja a háborúba. Az évtizedek óta békés, csöndes életet élő Attila nem tehet mást, eleget kell tennie királya parancsának, s családját hátrahagyva ismét vasba öltözik, hogy egy bandérium élére állva kényszerítse térdre Csák Máté közel huszonnyolc megmaradt várát és teljes tartományát.

Míg Attila a királya oldalán véres küzdelmet folytat a Csákok földjein, addig a hullámok összecsapni látszanak az otthon maradt Bátor család feje fölött, a gonosz onnan leselkedik rájuk, ahol a legkevésbé számítanak rá…

A Lángmarta dél és Az utolsó tartományúrig részletes tartalma túl sok mindent árulna el, így csak nagy vonalakban foglalom össze a történéseket: a második és harmadik kötet folyamán Károly tovább építgeti birodalmát, nem nyugszik addig, míg a Magyar Királyság rendjét ismét meg nem szilárdítja. Több hűséges embere is segíti ebben, többek között a híres kincstárnok, Nekcsei Demeter, az asszonya, Piast Erzsébet vagy épp az alacsony és nagyszájú, de tehetséges lovag, Lackfi István – illetve Bátor Attila sem marad ki a hadakozásból, s habár szíve szerint a családja védelmét tartaná a legfontosabbnak, kötelessége szolgálnia királyát és mellette küzdeni a csatáiban.

Heves érzelmi töltettel rendelkezik ez a három kötet. Különböző emberi sorsok tárulnak fel előttünk: I. Károly sorra veszíti el gyermekeit s örököseit, és mindeközben egy egész országot kell irányítania; Lackfi István kitartóan igyekszik öregbíteni családja hírnevét, ám általánosságban mindenki csak lenézi és kineveti; Bátor Attila és családja hosszas küzdelmet folytat a kegyetlen sorssal szemben, s emellett a lovagnak még kötelezettsége hűen szolgálnia hazáját is.

Vajon mi lesz a sorsa I. Károly még gyenge lábakon álló királyságának? Vajon Lackfinak sikerül elérnie a céljait? És végül, de nem utolsósorban: vajon Bátor Attila nemzete iránti hűségét, vagy családja iránt érzett szeretetét választja?

A kérdések egy részére választ adnak az első trilógiában történtek, azonban, ha mindenre szeretnénk feleletet kapni, tovább kell olvasnunk a sorozatot.

A második trilógia: Arany Visegrád-trilógia

Szent György testvérei, Ötvenezer Lándzsa, Királyok éneke

Egy korszak véget ért, egy új kezdet küszöbén állunk 1326-ban, a ragyogó Visegrádon. Továbbra sem adhatok részletes leírást a könyvek eseményeiről, de annyit elárulhatok, hogy bár az első három rész sem volt éppenséggel leányálom, a második trilógia kötetei még rajtuk is túl tesznek durvaságban és kegyetlenségben – történelemórán is szörnyű hallani Zách Felicián merényletéről vagy Basarab vajda embertelen cselekedeteiről, itt azonban, olvasás közben az élethű leírásokkal tökéletesen megalkotott jeleneteket látva az összes érzékünkkel megtapasztalhatjuk a történteket.

Az író stílusáról - avagy mennyire olvastatja magát a mű?

A kérdésre a válaszom: abszolút olvasmányos mindegyik rész, senki ne várjon tömény, száraz információ áradatot és hosszas leírásokat! A lendületes, szórakoztató szöveg magával sodorja az olvasót, könnyen bele lehet merülni a történetbe és annak környezetébe. Az oldalak csak peregnek, és az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy befejezte a könyvet – aztán legszívesebben már nyúlna is a következő kötetért.

Történelmi hitelesség

Térjünk rá kicsit a könyvek hitelességére. Szerintem – és sok más kritikus szerint is – Bíró Szabolcs ügyesen tárta elénk a XIV. századi Magyar Királyság környezetét, beszéljünk akár egy egyszerű jobbágy hétköznapjairól vagy egy háború kellős közepéről. Ha valami olyan szó, kifejezés akad, aminek a jelentése nem lenne egyértelmű, azt rövid lábjegyzetben megmagyarázza. Látszik, hogy a szerző mennyire mélyen beleásta magát a forrásokba, emellett pedig tudjuk, hogy egy hagyományőrző lovagrendnek – ami nem más, mint a Szent György Lovagrend – is tagja.

A sorozat karakterei

A hat kötet alatt rengeteg szereplő jelenik meg, ezek közül pedig nem egy valóságos. Például – a királyi család tagjain kívül – ilyen Lackfi István lovag, Nekcsei Demeter kincstárnok, a Zách család tagjai (Zách Felicián, Zách Klára), de még Toldi Miklós is felbukkan itt-ott.

A szereplőgárdában egyébként bőven találkozhatunk mindenféle származású, jellemű emberrel, illetve szerintem érdekesen és minden bizonnyal hitelesen írja le a különböző rasszú, identitású, rangú emberek egymáshoz való viszonyát.

Előzmények és egy abszurd kísérőkötet

Szeretném még megemlíteni, hogy nem csupán ennyiből áll a sorozat: két előzményrészt tudhat magáénak (a Non nobis domine köteten belül: Kelet oroszlánja és Az utolsó vörös barát), illetve egy egészen alternatív folytatást, a Lázár evangéliumát – ami érdekes keresztezése Nagy Lajos korának és a zombi apokalipszisnek.

Mindent összevetve nem véletlenül sikeres sorozat a maga műfajában. (Moly.hu-n például mind a hat kötet értékelése 90% fölött van.) Egy szeretettel, rajongással megírt nagyszerű história – aminek még közel sincsen vége. Idén ősszel jelent meg az első része a sorozat harmadik trilógiájának, amely már Nagy Lajos királyunk útját hivatott végig kísérni. A kötet címe: A birodalom ura.

Ha valakinek meghoztam hozzá a kedvét, jó szórakozást kívánok!:)