Mo Xiang Tong Xiu ~ Az égi hivatalnok áldása 1.
5/5, kedvenc
Nagyjából 2 éves lemaradásomat kezdem el most behozni azzal,
hogy elolvastam ezt a könyvet. 2 éve nyúznak azzal, hogy olvassak-olvassak-olvassak
a szerzőtől, ám valamiért csak most sikerült eljutnom idáig.
És hogy megérte-e eddig várnom vele? NEM. Bolond vagyok,
amiért nem engedtem előbb…
Számomra ez egy nagyon hiánypótló történet. Kínai kultúrában
játszódó könyvet, hát még fantasyt, egyáltalán nem olvastam még – idáig.
Mostantól kezdve biztosan sokat fogok!:D
A történet egy többszörösen égbe emelkedett (és onnan
lezuhant) koronahercegről, Xie Lianról szól, aki harmadik égbe emelkedése után
próbál helytállni. Küldetésekre megy, ügyetlenkedik, szentélyt barkácsol magának,
harcol – hát én ezt teljes mértékben imádtam.
Rettenetesen jól szórakoztam. Az égi hivatalnokok
kapcsolatai, a párbeszédek, Xie Lian jámborsága és önmagában a személyisége
borzalmasan szórakoztató volt. Akkor is, amikor csak egyedül voltak jelenetei és
akkor is, amikor másokkal szerepelt együtt, a kis hadistenekkel vagy épp San
Langgal.
Érdekes volt a felépítése a könyvnek, a történetnek. Nem
mindennapi, az biztos, és ha jól tudom, eredetileg nem is így van felosztva a
kötet. No mindegy, fordulatos a sztori, különböző titkok derülnek ki a múltból,
alig vannak üresjáratok, mindig történik vagy mindig kiderül valami.
Ebből is adódik, hogy jóformán letehetetlen a könyv, csak
úgy peregtek az ujjaim közt az oldalak. Nagyon jót tett az olvasási válságomnak😊
A neveken kicsit nehezen sikerült kiigazodnom, de hát azt
hiszem, ez ilyen. Mindenkinek két neve van, ilyen megnevezése és olyan megnevezése,
de szerintem mostanra nagyjából átlátom, ki kicsoda és kinek kije.:D
Amire mindenképp ki szeretnék térni, az a fordítás és a
szöveg maga. Nagyon sok kritikát hallottam rá, hogy ez borzalmas,
olvashatatlan, ez a rossz benne, az a rossz benne, olvassam online. Nos, nem
tudom, én ezt egyáltalán nem éreztem se tíz, se száz oldal után. Nyilván nem
olvastam se azt a másik fordítást, sem az eredeti szöveget, így nem tudom mihez
hasonlítani, de szerintem nyugodtan hozzá lehet fogni a nyomtatott könyvhöz. Nem
megszokott a narrálása, valahogy érződik rajta, hogy más „kultúrában” íródott,
az elbeszélői stílus számomra nagyon érdekes volt. De én ezt borzasztóan szerettem
benne. A fordítással se volt bajom, néhol voltak benne bakik, szerkesztési,
tördelési hibák, de hát melyik könyvbe nincsenek? Nekem nem volt megakasztó, se
különösebben zavaró.
Azóta nem bírtam magammal, és már bele is kezdtem a második
kötetbe, már nagyjából a felénél járok, és azt is imádom!<3 Ajánlom mindenkinek,
mert jó kis kitekintés lehet keletre, és nagyszerű kikapcsolódás.:))
