2022. július 27., szerda

Egy átlagos veronai éj ~ Rómeó és Júlia... egy Prokameron novella

(Prokameron novella. A történet csak részben gondolja komolyan magát, a mémzenéket - amiket átírtam - pedig különböző crackvideókban hallottam, linkek lent.)

Egy átlagos veronai éj

And I look at him,

And he looks at me,

And I look at him,

And he looks at me,

And he looks at him,

And he looks at him.

 

It’s so great to be gay"  (Ez egy lábjegyzethez vezet lent)


And I look at him

Mámorszagú az éjszaka, Mercutióval az oldalamon meg főleg. Drága, részeg vörös barátom azon nevet, ahogy a lába alatt táncolnak az utcakövek, amikor megragadom a nyakán az inget és a kőfalú kocsma oldalához lököm.

– Mi van, Rómeó? – vihog Mercutio. Az arca és a szája vörös az útközben összeszedett hölgyek jóvoltából. Akkor már nem nevet, amikor mélyen a szemébe nézek, szürke tekintete egy pillanatra józannak tűnik, ahogy pillantásunk összefonódik.

 

And he looks at me

Mercutio töri meg a szemkontaktust, nagyot pislog, majd lesüti a szemét, az ajkamra pillant. Zihálok, és görcsösen szorítom az ingét. Mercutio újra rám néz, szeme komiszan csillan.

– Hát, Rómeó, nem tudom, minek szorítottál ide, de most meg foglak csókolni – közli, és mielőtt bármit tudnék reagálni, meg is teszi. Én is ezt akartam csinálni, épp ezért nagyon meglep és reflexből rántanám hátra a fejem, de Mercutio erőszakosan a hajamba fúrja az ujjait és nem enged elhúzódni. Mohón csókol, puha, de valahogy egyben mégis kemény szája az enyémre szorul, nem kapok levegőt.

Amikor végül nagy nehezen elválunk, mert azért lélegezni még a csókkirály Mercutiónak is kell, megrázom a fejem.

– Hihetetlen vagy, barátom – jegyzem meg.

– Ó, tudom én azt – bólint Mercutio és a nyakamhoz hajol, végigcsókolja a bőröm, közben a hajam húzogatja. Sóhajtva oldalra döntöm a fejem, és az ezüstösen ragyogó teliholdra pillantok.

 

And I look at him

Megdermedek, amikor az utcán meglátom Benvoliót. A sötétben is látszik, ahogy felvonja a szemöldökét és eltátja a száját.

– Rómeóm, ha kilevegőzted magad, újra megcsókolnám azt a már-már elkoptatott, csinos kis szádacskád – dünnyögi Mercutio, és megint meghúzza a hajam. Amikor nem válaszolok, újra megcsókol, de ezúttal elhúzom a fejem.

– A nyakam! – kérem, és Mercutio vállat von, majd visszaszáll a nyakamra.

 

And he looks at me

Benvolio összehúzza a szemét. Nem csodálom, hogy így néz, a múltkor láttam őt Mercutióval csókolózni a kocsma egy sötét zugában, bár ezt nem mondtam el neki, mert nem éreztem jogosnak kérdőre vonni ez ügyben, tekintve, hogy két nappal előtte én csináltam ővele ugyanezt, csak a kertünkben.

 

And he looks at him

Benvolio szürke szeme most elválik az enyémtől, és Mercutiót kezdi szuggerálni, aki már csak a mellkasomnak támasztja a fejét és mélyeket lélegzik, gondolom, próbál nem hányni. Megsimogatom a tarkóját, mire fáradtan nyöszörögni kezd, aztán felnéz és összeakad a tekintete Benvolióéval.

 

And he looks at him

Mercutio felnyög.

– A földre szállt angyalnak komolyan most és így kell látnia? – teszi fel a kérdést nyűgösen, megmarkolja a felkaromon az inget. Benvolio megbántottan süti le a szemét és hátat fordít nekünk, elindul az ellenkező irányba.

– Menjünk utána! – rángatja meg az ingemet Mercutio. Megint megsimogatom, olyan bűbájos tud lenni, amikor részegen szinte visszafiatalodik gyermek-Mercutióvá.

– Menjünk utána – értek egyet, mert aggódom az érzékenylelkű Benvoliónkért.

 

It’s so great to be gay

Benvoliót a folyó partján találjuk, felhúzott térddel, szipogva bámul a vízbe. Mercutióval egymásba kapaszkodva, lehetőleg orra bukás nélkül akarjuk elérni őt, de mielőtt megszólíthatnánk, kedvetlenül ezt mondja:

– Hagyjatok békén!

– Nem hagyunk békén, angyalom! – tiltakozik rögtön Mercutio, és még utoljára megszorítja a kezem, majd Benvolio mellé botladozik. Lehuppan a földre, és fejét nekitámasztja a szőke fiú vállának. Én Benvolio másik oldalán foglalok helyet, és simogatni kezdem a hátát.

– Ugye tudod, hogy szeretünk? – kérdezem tőle halkan, és nyomok egy csókot az arcára. Benvolio rám néz, hatalmas szürke szemei elkeseredetten csillognak.

– Biztos? – kérdez vissza gyámoltalanul.

– Ne butáskodj már! – szidja le Mercutio, és belekapaszkodik Benvolio hátába, majd ő is nyom egy puszit a fiú arcára.

– Rómeó, Mercutio és Benvolio. Az örök hármas – sóhajtom, ahogy Mercutio engem is megpróbál átkarolni, összenyomva ezzel a középen ülő Benvoliót.

– Úgy érted, Mercutio, Benvolio és Rómeó – kötözködik a vörös, mire felborzolom a haját, de visszavágni nem tudok, mert az örök békepárti Benvolio közbeszól:

– Legyen Benvolio és a többiek!

Mercutio morog, és kifordítva a csípőjét az ölünkbe pakolja a lábait.

– Nem kell nekünk név, csak tartozzunk össze – mondja ki élete valószínűleg legértelmesebb mondatát. Ezt szóvá is teszem:

– Ilyen bölcset soha nem hallottam még tőled – paskolom meg a vádliját. Benvolio is odateszi a kezét, hosszú művészujjait az enyémbe fűzi, érintése jólesően puha.

– Nem is fogsz többet – dúdolja Mercutio, és Benvolio mellkasára támasztja a fejét, ujjait összefonja a mieinkkel.

– Szeretlek titeket – sóhajtjuk hárman egyszerre.

– Mi ez, ha nem igaz szerelem? – kuncog Mercutio, és hintáztatni próbálja hármunkat, valami ostoba szerelmes dal ritmusára.

– Felejtsd el, nem éneklünk – szögezem le. Benvolio érdeklődve pillant a hümmögő Mercutióra.

– Nem kellene ágyba dugni?

Mercutio horkantva felnevet.

– Ó, dehogynem!

– Én majd józankodok veled, drágám – döntöm én is a fejem Benvolio vállának, beszívom pergamenillatát.

– Te nem vagy részeg? – kíváncsiskodik, és megsimogatja a vállam.

– Ugyan már…

– Tíz és félszer többet ivott, mint én! – kurjantja rögtön Mercutio, félbehagyva az éneklést.

– Nem igaz! – vágok vissza, és mellbe bököm, Mercutio válaszként hátulról megcsípi a nyakam. – Hé!

Benvolio óvatosan elválasztja egymástól a csapkodni akaró karokat, fáradtan sóhajt és a holdra pillantva azt mondja:

– Mi lenne veletek nélkülem?

– Semmi – értünk egyet Mercutióval, és talán a sok együtt töltött év, talán valami más miatt hajolunk pontosan egyszerre puszit adni Benvolio arcára, aki mosolyogva élvezi, és szeretetteljesen megszorítja a kezünket.

 

 

 


I know, hogy nem ez van a szövegben, de éltem a „szerzői szabadságommal” és feljogosítottam magam arra, hogy megváltoztassam ^^
                                            

Zenék, amiket átírtam:

Tomboy: It's OK to be gay ~ https://www.youtube.com/watch?v=tjLr1XhBKVQ

Alyankovic: Trapped in the Drive-Thru (részlet) ~ https://www.youtube.com/watch?v=8WN3o0TpFXw

 


 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ádám Magda: Az elszalasztott lehetőség - kritika

  Ebben a bejegyzésben egy gimis beadandómat osztom meg, amit egy történelmi szakirodalomról írtam. A kötetet mint a 2023-as évem egyik legr...