Alphonse Mucha - A Hold
A holdtündérek hercegnője
Holdtündérnek
lenni nagyszerű.
A
holdtündérek hercegnőjének lenni pedig még nagyszerűbb.
Én
már csak tudom, hiszen voltam már holdtündér, és a holdtündérek hercegnője is.
Mielőtt csillagvirágból koronát kaptam volna ezüst hajamra, egész nap csak
feküdtem a porban, bámultam a Hold körül keringő bolygókat és csillagokat,
aztán szaladgáltam és szökdécseltem a dombokon és a mélyedésekben. Szálltam a
légben, nagyokat szippantottam a hűvös levegőből.
Aztán
eljött a nap, amikor fenséges, újszülött csillagok fényéből font kendőbe
csavartam magam, és megkezdtem uralkodásomat. Fontosabb dolgok kezdtek el
érdekelni, komolyabbnak éreztem magam. Rájöttem, hogy mennyire egyszerre dobog
a szívem a Holdéval, hogy ujjam egyetlen mozdulatára felragyogunk mindketten,
csettintésemre pedig beborulunk.
Nem
mondom, hogy nem fáztam sosem a csillagfényből szőtt ruhácskámban, de
születésemtől fogva hidegben nőttem fel, annyira sosem zavart. Az ujjam
hegyéből, ha úgy kívántam, valami hideg csapódott ki, valami hideg és ragyogó.
Amikor táncot jártam a Hold poros felszínén, mezítelen talpam alatt dobogott a
talaj, és láttam, hogy a körülöttünk forgó bolygókon víztömegek zúdulnak egyik
helyről a másikra. Ha rossz kedvemben voltam, a közelben lévő planéták jegesre
fagytak.
Csillagvirág
csak bizonyos időközönként az égből hull alá. Sokáig tartott megfonni a
koronát, de nem untam a munkát. Vékony ujjaim fürgén szőtték egymásba a merev
szárakat, s amikor elkészültem vele, fellélegezve illesztettem előzőleg
gondosan kifésült és kontyba csavart hajamra.
Szóval
szerintem elég fenséges látványt nyújtottam a koronázásomkor is, és most is.
Ha
valaki holdtündérnek születik, pár ténnyel tisztában kell lennie:
Egy:
a
jó holdtündér mindig engedelmeskedik a szíve szavának. Ha az azt mondja,
táncolj és dalolj, nehogy megtagadd!
Kettő:
nagyon szeretik a csillagvirág szirmát majszolni. Ha egy holdtündér
csillagvirág bokrot lát az égből hullani, egy-két perc alatt képes behabzsolni
az jégszínű, ropogósan kemény szirmokat!
Három:
a holdtündérek szeszélyesek. Egyik pillanatban nevetve futnak végig a Holdon,
másikban már szipogva dőlnek hátra, és hagyják, hogy ujjuk hegyéből valami
hideg és ragyogó törjön ki.
Négy:
a holdtündérek tánca képes arra, hogy saját akaratára hajlítsa távoli helyeken
a vizeket. Néha azt kívánják, bár ott lehetnének, ahol varázslatuk
következményei történnek, de nem tehetik.
Öt:
nem tehetik az előző pontban említetteket, merthogy nem hagyhatják el a Holdat.
Örökkön-örökké ott kell őrizniük a Holdközép barlangjában őrzött kék fénnyel
égő, dermesztően hideg lángot, amibe ha csak egyszer is bedugod a kezed,
örökkön-örökké érezni fogod a fájdalmat.
Ezeket
mind a saját tapasztalatomból gyűjtöttem össze. A bal mutatóujjam még most is
ég a holdközépi barlang lángjától. Sokszor átkozom magam, amiért ostobán
beledugtam az ujjam a kék tűzbe, ilyenkor olyan hangosan szitkozódom, hogy a
szél feltámad és belekap az újszülött csillagok fényéből szőtt ruhámba.
Most
a távolban fellobbanó új csillagnak mesélek, de nem hiszem, hogy hallja. Mióta
hercegnő lettem, minden nap más csillagot köszöntök hasonlóképp, és minden nap
elbúcsúzok egy régi baráttól. Nekik énekelek, hosszan, szomorúan, hangom
ilyenkor még a fagyosabbnál is fagyosabban cseng.
A
kiscsillag pislant egyet, és én sóhajtva mondom el neki, mi az egyetlen
hátránya annak, hogy valaki holdtündér. Vagy ha épp a holdtündérek hercegnője.
Az,
hogy rettentő magányos. Mert holdtündérekből csak egy van, a hercegnő pedig
csak önmaga fölött uralkodik. Ül a porban, és minden nap mesél az újszülött
csillagoknak és énekel a haldoklóknak.
Szomorú,
ha valaki ennyire egyedül van, ennyire magányos, és ennyi fájdalmat tűr az
életében, ami leírhatatlanul hosszú: csillagok ezreinek látta születését és
halálát – de azért nagyszerű holdtündérnek lenni.
A
holdtündérek hercegnőjének lenni pedig még nagyszerűbb.
Azt
hiszem. Nem vagyok benne biztos.
Minden
estére elbizonytalanodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése