Helyzetjelentés

Helyzetjelentés

Nem szeretek válságba kerülni – se olvasóiba, se íróiba, se érzelmibe, se semmilyenbe. Most azonban egyszerre sikerült beleesni mindháromba. Gondolom, függenek is egymástól meg nem is, a véletlen műve vagy az életé.

Nem tudom, a lényeg az, hogy meg kell vele birkózni – nekem a legnehezebb benne talán az, hogy semmihez nem érzek kedvet, és tudom, ha kényszeríteném rá magam, csak rosszabb lenne.

Úgyhogy most próbálok bukdácsolni – rendezni az érzéseim; azt olvasni, amit szeretnék; próbálom nem feladatnak érezni az írást és olyat alkotni, amivel végre elégedett leszek.

Emellett pedig muszáj tanulnom, április elején nyelvvizsgázok, májusban pedig itt az érettségi. Ez elég sok munkával jár, és fizikailag és mentálisan is megterhelő számomra.

Úgyhogy ezek miatt kicsit úgy érzem, akarva akaratlanul is hanyagolom azokat a dolgokat, amiket egyébként szeretek csinálni, kikapcsolnak és feltöltenek.

Viszont azt hiszem, eljutottam arra a pontra, hogy ez annyira hiányzik és annyira padlóra dob, hogy muszáj csinálnom valamit. Szóval most első lépésként megpróbálok újra (vagy úgy egyáltalán) elkezdeni tartalmat gyártani Instagramra és a blogra, könyvekről, az írásaimról.

Aztán második lépésként igyekszem majd helyre tenni az olvasási szokásaimat – mindennél jobban utálok több történetet olvasni egyszerre, mégis sikerült újra beleszaladnom. Ezt most az Ötödik pecsétre fogom Sánta Ferenctől, ami amúgy egy jó könyv, és ha nem lett volna kötelező, valószínűleg tetszett volna. Az utóbbi időben sajnos a kötelező olvasmányok azt a hatást érték el nálam, hogy blokkolták és szétzilálták az olvasási szokásaimat, nem volt kedvem leülni olvasni semmit, próbáltam a kedvemhez igazítani az olvasmányaimat, hátha most jobban esik egy gyerek könyv, vagy esetleg egy kicsit brutálisabb témájú, talán valami vicces… hát, nem tudom. Még nem tudom, milyen sorrendben fogom a jelenleg folyamatban lévő könyveimet befejezni, majd meglátom – a lényeg csak az, hogy olvassak.

És akkor pár szót az írásról. A jelenleg íródó történetem (Van még új a Nap alatt) egy nehezebb részhez ért, legalábbis én nehezen élem meg, hogy erről kell írnom, mert nagyon sajnálom a karaktereimet, sajnos elég fájdalmas dolgokat teszek velük – mea culpa, tudom, akkor meg mit panaszkodom, ám sajnos muszáááj. És épp ezért szeretném tökéletesre is írni, ami kevés idővel és kedv nélkül kifejezetten nehéz. Úgyhogy most próbálok ilyen spin-offokat írogatni, hogy a karakterek azért velem legyenek, mert imádok velük dolgozni. Remélem, mielőbb meg tudom csinálni a 17. fejezetet, hátha, ha azon túllendülök, könnyebb lesz. Addig is szerintem csinálgatok majd esetleg ilyen montázsokat, esetleg editet. Majd meglátom. De nagyon kéne már a szívemnek ez a sztori!<3

Szóval ez lett volna ez a gyors kis helyzetjelentés. Érzem magamban az akarat szikráját a cselekvésre, remélem, egyenlő arányban fogom tudni ezt fordítani a hobbimra és az érettségire való készülésre.

Köszönöm a figyelmet!:))

Rövid bemutatkozás

Üdvözlök mindenkit Viharfokon – azaz a blogomon.

Mindenekelőtt adnék egy rövid magyarázatot a névre: művészi álnévnek, de talán inkább művészi alteregónak Lilly K. Stormant választottam, aki a képzeletemben egy angol vidéki tájon él: valahol az óceán közelében, egy magaslaton áll egy nagy, ódon ház. Az időjárás errefelé mindig viharos, folyamatosan fúj a szél, az ég szürke – igazából, mondhatni, ez egy óceánparti Szelesdomb.

Szóval Lilly – azaz én itt alkotok, egy szép, kedves kis írósarokban. Rengeteg féle történetet találhattok az oldalon, sok fanfictiont, sok saját történetet. Fantasyt, ifjúságit, krimit, humorost, horrort, történelmit, lélektanit. Regényt, novellát, verset. Többéves írásokat és újabbakat. Zanzásítva: szinte mindent.

A viharfoki házban pedig van egy kellemes zug is: a könyvsarok. Ezt a nevet adtam a könyves témával foglalkozó bejegyzések halmazának, ugyanis ebből is szeretnék minél többet gyártani: ajánlókat, kritikákat írni, összegezni a havi olvasásaimat-beszerzéseimet. Ez a része a blognak az évek során továbbfejlődhet vlogolássá is, szeretek nézni booktubereket és olyankor mindig irigylem őket – hogy ennyi „lehetőségük” van könyvekről beszélni és az emberek meg is hallgatják őket. Nem kizárt, hogy pár éven belül eljutok idáig, de ezt az időre bízom.

Remélem, minél többen találtok itt olyan olvasnivalót, ami kedvetekre van! Köszönöm, hogy erre jártatok!

A kép csak illusztráció Pixabayről, szeretném majd megtervezni Viharfokot sajátkezűleg is:))

Néhány fontosabb infó:

• a képek egyrésze Pixabayről származik, több pedig Pinterestről vagy Google-ről
• minden fanfictiontörténetem összefoglaló oldalánál megtaláljátok, milyen forrásokból táplálkozik (sokszor keverem a könyves/filmes világokat)
• szeretek rajzolni, de főként képeket szerkeszteni a történetekhez, ezeket külön fülön találjátok összegyűjtve
• jó pár írásom fent van wattpadon (felhasználó nevem: millalilla013), de azt az oldalt annyira nem szeretem, nem érzem úgy, hogy a célközönség, akinek szívesen írok, ott tenyészne (tisztelet a kivételnek)
• Molyon is fent vagyok, ugyanezen a néven
• ha véleményt írtok az írásaimról, annak nagyon örülök, a fejlődés alapja az építő kritika:))

Ez itt most a 100. bejegyzés a blogon, szeretnék majd egyszer kicsit részletesebb bemutatkozót is írni (kitérve az íráshoz és olvasáshoz fűződő viszonyomra), de azt még hagyom kicsit, hogy a lehet legjobbra tudjam megírni.