2022. augusztusi TBR és könyvvásárlási jóslat

Még nyár előtt összeállítottam egy listát, hogy miket szeretnék MINDENKÉPPEN elolvasni nyáron.

Mutatom, mik voltak ezek:

• Szerb Antal: Utas és holdvilág ✔
• Neil Gaiman: Amerikai istenek
• Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
• Thea Beckman: Pokoli éden ✔
• Licia Troisi: Thuban öröksége ✔
• Irene Adler: A fekete dáma
• Holly Black: The Darkest Part of the Forest
• Madeline Miller: Akhilleusz dala
• Mark Lawrence: A Hazug kulcsa
• Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok ✔
• Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve: a bujaságtól az erényekig
• Mackenzi Lee: Útmutató hölgyeknek a kalózélethez
• C. S. Pacat: A rab herceg ✔
• Cassandra Clare - Wesley Chu: Az elveszett Fehér Könyv ✔
• Cassandra Clare: Aranylánc
• Rainbow Rowell: Csak így tovább
• Neal Shusterman: Kaszás ✔

Karc: https://moly.hu/karcok/1813768

Lista: https://moly.hu/listak/nyaron-szeretnem-2

Ezt június 3-án karcoltam, de május 22-én írtam össze. A Bűn és bűnhődés azóta ki lett húzva, mert nem lett végül kötelező, csak ajánlott olvasmány, akkor meg majd inkább kicsit később olvasom el.

A listának csak a 44%-ot olvastam el, de még van egy hónapom... Valószínűleg nem fogok tudni mindent elolvasni ezek közül, de nézzük is, jelenleg mit tervezek augusztusra!

• Cassandra Clare: Aranylánc
• Rainbow Rowell: Csak így tovább
• Mark Lawrence: A Hazug kulcsa (júniusban kezdtem el)
• Madeline Miller: Akhilleusz dala
• Neil Gaiman: Amerikai istenek
• Seanan McQuire: Minden szív kaput nyit
• Giovanni Boccaccio: Andreuccio da Perugia (Easy Readers)
• Vacuki Nobuhiro: Ruróni Kensin 1.
• Hirano Kohta: Hellsing 1.
• Mosae Nohara: From the Red Fog 1.
• Kafka Asagiri: Bungo Stray Dogs 7.
• Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása

Kicsit rövidebb lista - mármint számban - amennyit szoktam írni, de ezek most a TÉNYLEG el szeretném olvasni kategória. Na meg ugyebár nagyon-nagyon hosszú könyvek is vannak köztük, de sebaj.

A Minden szív kaput nyit könyvtári könyv és szeretném visszavinni minimum őszre, ha nem a nyári könyvpakolásra.

Az Akhilleusz dalát pedig augusztus 31-ig egy kihívás miatt kell befejeznem, és A végtelen térségek örök hallgatása is ilyen, a nyári krimi kihívás harmadik tétele, ennek is augusztus 31. a vége.

Az Amerikai istenek csak szimplán régóta várólistás és polclakó, de már nagyon kívánkozik a többi, olvasott Gaiman-polcra.

Az Aranylánccal már lógok egy barátnőmnek és énmagam is szeretném már nagyon elolvasni.

A Csak így tovább pedig vastag (kihívás határideje valamikor novemberben van, szóval ebből a szempontból ráér) és nem szeretném iskola közben olvasni, nehogy a cipelés közben összegyűrjem.

A mangák pedig négyből három első rész (szóval lehet, hogy a többi része is becsúszhat a hónapban), egy kihívás miatt igyekszem elolvasni 25 mangát az évben.:)

A Hazug kulcsát júniusban kezdtem el, szintúgy az olasz nyelvkönyvet. Előbbit mindenképp be akarom fejezni, utóbbit csak remélem, hogy be fogom tudni.

Költözni fogunk augusztus első két hetében, szóval meglátjuk, mennyi időm lesz olvasni. Remélem, minél többet el tudok majd olvasni!:)

Most pedig nézzük, mik az augusztusi könyvvásárlási jóslataim. Eddig még nem csináltam ilyet, ez új találmány, de a könyvstop után úgy gondoltam, mostantól elkezdem azt is megjósolni, mely könyvek a leginkább esélyesek arra, hogy elcsábítsanak a könyvvásárlás felé.

A két legfőbb tétele ennek a listának:

• Soman Chainani: A király esztelen - Jók és Rosszak Iskolája 5.
• Kiera Cass: Elárulva - Eljegyezve 2.

A JRI-nek ezeréve nem jelent meg a folytatása, szóval már nagyon érdekel - de a borító szerintem förtelmes. Mármint az első négy része gyönyörű, kidolgozott, részletes... és angolul az ötödik és hatodik rész is megjelent ezzel a gyönyörű, színes eredetivel. És angolul kijött újabb kiadásokkal a sorozat, és ezt vette át az új kiadó (ha jól tudom, a Manó könyvek) is, ami hát... nem semmi. Mármint, konkrétan semmi: egy alapszín és azon két-három karakter, nagyszerű. És a koronát az teszi az egész helyzetre, hogy az új kiadó a sorozatot újra kiadta, összeillő gerinccel (ami szerintem nem menti meg az eredetiekhez képest katasztrofális borítókat). Tudom, tudom, világrengető probléma, de annyira bosszant és annyira fáj a szívemnek, ha felhergelem magam rajta (túlságosan maximalista vagyok, és nem szeretem, ha valami nem passzol:'D) és biztos megvan ennek is az oka, de... de. De mutatom a képeket.

Az Elárulva pedig az Eljegyezve folytatása, amit egyébként nem szerettem annyira, és sejtem, mennyire lesz ütős a második része, de szeretnék esélyt adni Cassnek, hogy felhúzza a duológia első kötetének olvasásélményeit. (Ez pedig a borítókérdés másik fele - GYÖNYÖRŰ! Így, nagy betűkkel.)

Ezen kívül még a Moriarty the Patriot és az Így neveld a sárkányodat sorozat folytatása az esélyes, illetve Kleinhencz csillától az Ólomerdő, mert nagyon tetszik a sztorija (és a borítója is).

2022. júliusi összegzés

Júniusban is írtam egy listát, hogy mit szeretnék elolvasni. Szerintem egész jól tudtam teljesíteni, bár néhány olvasatlanul maradt könyv miatt vérzik a szívem.:)

• Jane Austen: A klastrom titka
• Babits Mihály: A gólyakalifa
• Thea Beckman: Pokoli éden
• Mark Lawrence: A hazug kulcsa
• Giovanni Boccaccio: Andreuccio da Perugia (Easy Readers)
• Kafka Asagiri: Bungo Stray Dogs 4
• Kafka Asagiri: Bungo Stray Dogs 5
• Kafka Asagiri: Bungo Stray Dogs 6
• Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
• Jessica Townsend: Nevermoor
• Cassandra Clare - Wesley Chu: Az elveszett Fehér Könyv
• Papolczy Péter: Jelek a falon

Nagyjából sikerült is teljesetenem őket, néhány könyvre nem került sor, de cserébe becsúszott néhány plusz is.

(A molyos karcomat itt találjátok: https://moly.hu/karcok/1824924)

És akkor mutatom is a júliusban olvasott könyveimet:

• Cassandra Clare - Wesley Chu: Az elveszett Fehér Könyv
• Kafka Asagiri: Bungo Stray Dogs 4 (manga)
• Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
• Papolczy Péter: Jelek a falon
• Kafka Asagiri: Bungo Stray Dogs 5 (manga)
• Kafka Asagiri: Bungo Stray Dogs 6 (manga)
• Alice Oseman: Heartstopper - Fülig beléd zúgtam 2. (képregény)
• Jessica Townsend: Nevermoor
• Örkény István: Válogatott egyperces novellák (novellás kötet; korábban kezdtem el, júliusban fejeztem be)
• Yana Toboso: Black Butler 4. (manga)
• Böszörményi Gyula: Beretva és tőr (kiegészítő kötet)
• Thea Beckman: Pokoli éden
• Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat
• Mark Lawrence: A hazug kulcsa (elkezdtem, de még nem sikerült befejeznem)
• Giovanni Boccaccio: Andreuccio da Perugia (Easy Readers) (elkezdtem, de még nem sikerült befejeznem - főként a fránya passato remoto-ra fogom ezt, ami számomra új igeidő és nagyon összezavaró tud lenni:"D)

(A molyos karcomat itt találjátok: https://moly.hu/karcok/1837091)

Ezek mellett pedig jó pár könyvet sikerült beszereznem. Könyvstopot akartam tartani, vagyishogy addig nem veszek könyvet, amíg el nem olvastam annyit idén, mint amennyit az évben beszereztem, de ez végül nem jött össze, és így ennyi gyűlt össze:

• Kosztolányi Dezső: Édes Anna
• Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
• Alice Oseman: Heartstopper - Fülig beléd zúgtam 2.
• Cressida Cowell: Így neveld a sárkányodat
• Tony DiTerlizzi - Holly Black: A vízitündér dala
• Tony DiTerlizzi - Holly Black: A végső küzdelem
• Tony DiTerlizzi - Holly Black: Behemótveszély

(A molyos karcomat itt találjátok: https://moly.hu/karcok/1837077)

Erdő és Magány ~ montázs

Még egy Azuraverzumos montázs: ezt Johanna Masonről és Corvus Blackről csináltam, az Erdő és Magány főszereplőiről.:)

Zenék a Lords of Crime-hoz

Ebben a bejegyzésben összeszedtem néhány zenét, amit a Lords of Crime írása közben hallgattam, ha esetleg valaki szívesen hallgatná őket olvasás közben!:) Mindegyik valamilyen formában kapcsolódik hozzá, vagy a hangulata, vagy a dalszövege, vagy csak szimplán ihlető hatással volt rám írás közben. Kellemes zenehallgatást!:)

• Corki Ray ~ Whirlwind
• https://www.youtube.com/watch?v=3VbEqERwPJk

• Taylor Swift ~ London Boy
• https://www.youtube.com/watch?v=VsKoOH6DVys

• The Rolling Stones ~ Paint It, Black
• https://www.youtube.com/watch?v=O4irXQhgMqg

• Britney Spears ~ My Prerogative
• https://www.youtube.com/watch?v=dIOH8Trfas4

• Bon Entendur & Isabelle Pierre ~ Le temps est bon
• https://www.youtube.com/watch?v=RMWBriHwVrI

• Petula Clark ~ Downtown
• https://www.youtube.com/watch?v=Zx06XNfDvk0

• Taylor Swift ~ Don't Blame Me
• https://www.youtube.com/watch?v=kRJKB291Z1g

• Taylor Swift ~ no body, no crime
• https://www.youtube.com/watch?v=IEPomqor2A8

• Vandaveer ~ Pretty Polly
• https://www.youtube.com/watch?v=9g8BV6zrVBs

• Olivia Newton-John ~ Banks Of The Ohio
• https://www.youtube.com/watch?v=-LT5ZJGj5QA

• Sigrid ~ Burning Bridges
• https://www.youtube.com/watch?v=udRAIF6MOm8

• Oh Susanna ~ a traditional american song
• https://www.youtube.com/watch?v=jYiXyZwgPB8

• Michael Jackson ~ Smooth Criminal
• https://www.youtube.com/watch?v=h_D3VFfhvs4

• Michael Jackson ~ Smooth Criminal (Glee Cast Version)
• https://www.youtube.com/watch?v=kZyLmn2moMM

• ABBA ~ Don't Shut Me Down
• https://www.youtube.com/watch?v=hWGWFa3jznI

2021.

Agatha - Jók és Rosszak Iskolája ~ Festőpárkány

Rengetegtúl-erdei Agatha

2019. augusztus 7.

Akrilfesték

Sophie - Jók és Rosszak Iskolája ~ Festőpárkány

Rengetegtúl-erdei Sophie

2019. augusztus 7.

Akrilfesték

Balga britek

  Egy montázs a drága, balga britjeimről.❤

(Igen, ide nem illett Azuhoz a Keira által játszott 'Tolvajok hercegnője', Azura az íját többnyire csak Araluenben használja, illetve a nem túl 20. századi ruhái is csak akkor vannak rajta.:D)

Azura L. Black

 Amíg rá nem jöttem, hogy a Black nővérek tökéletes 'közös' megtestesítője Keira Knightley, addig Azut sokszor random, Pinteresten talált lányok "játszották el", akiket kiadott a kereső mint 'barna hajú, kék szemű lány'.

Hóvári Nives ~ Hóvár Vége

Kiskoromban (na jó, most is) imádtam Tea Stilton A Fantázia Birodalmának hercegnői című sorozatát, de a leginkább a grafikáját - és amikor kitaláltam ezt a történetet, a kis Nivest a nevét és a kinézetét is ebből a könyvből kölcsönöztem, habár egészen más életkörülmények közé és egészen más világba csöppentettem itt, Hóvárban.

Kések a Falban ~ fülszöveg, leírás

Kések a Falban ~ fülszöveg, leírás

Claytownban gyerekeket ölnek.

Dorie Asbert és a testvére, Chris érkeznek a városba, hogy felkutassák a gyilkost és véget vessenek a szörnyűségeknek. Az első napon azzal szembesülnek, hogy ez valóság és nem mese – tényleg késekre írt utasítások miatt küldenek gyermekeket a halálba. Eleinte értetlenkedve állnak a városiak engedelmességével szemben, de amikor lemészárolt, korábban éjjeli őrt álló katonák holttesteire találnak, megváltoznak az elképzeléseik.

Napokig kudarcba fullad az összes próbálkozásuk, ám amikor egy kislány épségben visszatér a Halálos Pagonyból, minden felfordul. Tervezhetnek és közösen felkészülhetnek a rájuk váró veszedelmekre. Az Asbert testvérek és a városiak rádöbbennek, hogy nagyobb áldozatokat kell majd hozniuk, mint gondolták, hogy megvédjék a várost.

Dorie a Claytownban eltöltött idő alatt megtanulja, hogy a szép mosolyok mögött csúnya titkok rejtőzhetnek, és a bátyján kívül senkiben sem bízhat. Ketten kell harcolniuk a város gyermekeiért, és csak reménykedhetnek, hogy sikerrel járnak. A Halálos Pagony nem csak a gyerekekre veszélyes…

A fejezeteket itt érhetitek el: Kések a Falban oldal

Ha érdekelnek még történetek Dorie-ról, itt találtok: Dorie Asbert történetei

2020.

Balga bolgár, balga brit ~ 6. fejezet

6. fejezet

Sagitta jókedvűen ébredt. Leszökdécselt a klubhelységbe, ahol Oliver már várta. Egy fotelben ült, és azt a barna kötött pulóverét viselte, amit Corvus vett neki két éve karácsonyra, és ami még mindig nagy volt rá. Sagitta tudta, mit jelent, ha ezt viseli – a nap folyamán valamikor a bátyjával fog bandázni, mert Corvust mindig feldobta, ha Oliver hordta az ajándékát. (Sagitta azt viszont nem tudta eldönteni, hogy azért érez így, mert megmelengeti a szívét a visszajelzés, vagy egyszerűen csak remekül szórakozik a méretes ruhadarabban szerencsétlenkedő barátján.)

A lány jókedvűen fütyörészni kezdett, hogy felhívja magára párja figyelmét. A délelőtt az övé volt, a délután Corvusé, az este pedig megint Sagittáé. Alig várta már a napot.

– Gitta! – A fiú felpattant, a karjait ölelésre tárta, Sagitta pedig rávetette magát. Még mindig új volt neki, hogy megteheti ezt – hónapok teltek el, mire múlt éjjel végre újra találkoztak, és még korántsem élvezték ki százszázalékosan a viszontlátás örömét.

– Jó reggelt, Olley!

Majdnem elestek, de Olivernek sikerült megtartania magukat. Egymás szemébe néztek, aztán összeforrt az ajkuk, Sagitta belemerült a forróságba. A puha pulóver alatt karolta át a fiút, aki viszonzásul a lány haját igazgatta és a fülét simogatta hosszú ujjaival.

Aztán Oliver feljajdult, és elrántotta a fejét.

– Mit csináltam? – kérdezte megilletődve Sagitta. Oliver a tarkóját dörgölte, és oldalra nézett. Sagitta félve követte a tekintetét.

– Na-na, kölykök, elég! – Corvus tekintete szinte lángolt, ahogy őket bámulta.

– Te meg mit keresel itt? – ripakodott rá a bátyjára Sagitta, és érezte, hogy elvörösödik. Corvus haja kócos volt, a szájat vékony vonallá préselte össze, a kabátja gallérja a nyakára csapva, kezében az ezüstfejű sétapálcája. – És miért vered a barátomat?

– Ő az én barátom – vágott vissza a fiú.

– Mi bajod van, Corvus? – kérdezte rosszkedvűen Oliver. Sagitta bátyja úgy nézett ki, mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatna.

– Azt hittem, Johannával ti… – Oliver nem tudta befejezni a mondatot, Corvus felmordult, és felhúzta a felső ajkát, mintha farkas vagy vámpír lenne. Ha nem lett volna nyilvánvalóan pocsékul, Sagitta kinevette volna ezt látván.

– Tudni akarom, hol van Azura – jelentette ki halk, de rémesen hideg hangon Corvus.

– Nem vagyok a bébiszittere – közölte Sagitta, és átölelte Olivert, csakhogy bosszantsa a testvérét. A nyakába puszilt, majd az arcára nyomta a száját. A fiú átölelte a derekát, mire Corvus szeme megvillant.

– Hozd le fentről! Ne nekem kelljen fölmennem.

– Nem is mehetsz föl – emlékeztette Sagitta. Corvus állatias vigyorra húzta a száját. Ha Sagitta nem ismeri, akkor megijedt volna tőle. Na jó, kicsit így is ijesztő volt.

– Előttem nincsenek akadályok.

– Hogyne – morogta Sagitta, és farkasszemet nézett a bátyjával, de veszített. – Lehozom – mondta megadóan, és elsietett. A lépcsőről végig a lent álló fiúkat bámulta, nem merte felügyelet nélkül hagyni őket. Tudta, hogy Corvus nem teljesen örül annak, ami köztük van Oliverrel, mert két-év-korkülönbség (mintha közte meg Johanna között nem ugyanennyi lenne).

Betört a negyedikes lányok szobájába, de nem látta Azurát a helyén.

– Azu! –  suttogta a sötétbe. – Azura!

A lány ágyán nem volt ott az a gömbölyű kupac, ami azt jelezte volna, hogy épp ott alszik. Rosszat sejtve lépett oda Hermione Grangerhöz. A lány még mélyen aludt. Megrázogatta a vállát, mire felnyíltak a szemei.

– Fred? – suttogta kótyagosan.

– Fred a fene – dünnyögte Sagitta. Hermione csalódottan megpróbált visszaaludni, de Sagittának eszébe jutott még valami: – Fred, igen! Hol van Fred? – Hátha vele van Azu.

– Nem tudom – motyogta Hermione, és lerázta magáról a lány kezét.

Sagitta kicsit dühösen vonult vissza a klubhelyiségbe, ahol a bátyját és a barátját látta ölelkezni. Megtorpant, de Corvus így is felnézett Oliver válláról.

– Ott van? – kérdezte, és hátrébb lépett Olivertől.

– Baj van? – kérdezett vissza Sagitta gyanakodva.

– Csak szagolgattam a pulóvert – közölte Corvus.

– Nem vagyok hülye.

– Azurát akarom.

Sagitta ökölbe szorította a kezeit. Tudta, hogy Corvus titkol valamit előle, és nagyon bosszantotta, hogy kizárja őt az életéből. Hirtelen eszébe jutott, milyen felemelő érzés volt verekedni vele, amikor előrejelzés nélkül beállított a kastélyba.

Az elmúlt hetekben különösen bűzlöttek körülötte a dolgok, Johannával közösen mérgelődtek is emiatt – fogalmuk sem volt, mibe keveredhetett már megint a fiú.

– Keresd meg te! – kiabált Corvusra Sagitta, a kezei remegtek.

A csodásan bimbódzó vitát Parvati Patil hangja szakította meg.

– Egy bolgár fiúval láttam tegnap este kisétálni a kertbe. Már ha érdekel.

Mindhárman egyszerre kapták a fejüket a lány felé, aki egy alvó fiú fejét tartotta az ölében. Sagitta Dean Thomasra tippelt volna, de nem volt biztos a nevében.

– Milyen bolgár fiú? Melyikük? – Corvus összehúzta a szemét, mire Parvati elpirult, a szája negédes mosolyra görbült.

– Jóképű volt. Szőke hajú és magas. Táncoltak, aztán kivonultak a kertbe.

– Ez elég tág leírás – jegyezte meg Sagitta, de rosszat kezdett sejteni.

– Azt hiszem, ő a fülbevalós – mondta elgondolkodva Parvati. Bájos mosolyt villantott Corvusra. – Idén is tartasz majd Legendás Lények Gondozását?

Megrebegtette a szempilláit. Sagitta el akarta hányni magát.

Corvus nem válaszolt, csak vállat vont. Látszott a szemein, hogy nincs jelen fejben. Úgy szorította a pálcáját, hogy kifehéredtek a bütykei. Sagitta kezdte úgy gondolni, hogy az a nyomorult fülbevalós bolgár srác szép pofija nem marad túl sokáig szép.

 

/*/

 

Sagitta Oliverrel a könyvtárba ment, mert Corvus kinevezte magát főnöknek, és eldöntötte, hogy ők odamennek megkeresni a húgukat – Sagitta gyanította, hogy csak elterelésből küldi őket oda, amíg ő hősiesen megmenti Azurát.

– Utálom, hogy folyton parancsolgat – duzzogott lefelé menet. – Pedig csak két év van kettőnk között!

– Nyugalom, csak izgatott vagy – ölelte át a vállát Oliver, de ő lerázta magáról a kezét. Túl ideges volt most ehhez.

– Nem, én az agybaj határán vagyok. Corvus és Pyxis parancsolgatnak és nem mondanak el semmit, Azura meg folyton eltűnik, és ő is titkol valamit. Szörnyű az egész helyzet – panaszolta.

– Nem akartok beszélgetni valakivel? Pitonnal?

Oliver tanácstalannak látszott, segíteni akart, de Sagitta tudta, hogy nem fog tudni.

– Hogy még ő is beleüsse az orrát? Kösz, nem.

Sietve mentek a könyvtárhoz, hogy megtalálják Azurát – vagy ne –, annyit tudtak csak, hogy szeretnének rajta mielőbb túl lenni, hogy utána kettesben tölthessék a délelőttöt.

A könyvtárban Azura helyett azonban Pyxist találták, aki egy üres polc mellett állt. Vérvörös inget viselt, a kivágása olyan mély volt, hogy Sagittának felugrott tőle a szemöldöke. Egy fekete bőrkabátot vett fel fölé, alá pedig egy bőrnadrágot. A bokacsizmája szárát piros kövekkel rakták ki.

– Magnustól vannak? – kérdezte kertelés nélkül Sagitta.

– Jól néznek ki, mi? – vigyorgott Pyxis, és megforgatta a lábfejét, hogy a piros kövek megcsillanjanak a fényben.

– Vagány – bólintott Sagitta. Piros foltokat vett észre a nővére nyakán, akinek feltűnt az éles pillantást és eltakarta a kabátjával a nyakát. – Nem tudod, hol járkál Azu?

– Miért nekem kéne tudnom? – kérdezett vissza összevont szemöldökkel Pyxis. – Te miért nem tudod?

Sagitta idegesen nevetve tárta szét a karjait.

– Na és nekem miért kellene tudnom? Nem vagyok a dajkája.

– Lehet, hogy az ikrekkel csibészkednek valamit – mondta Pyxis, minden aggodalom nélkül.

– Utoljára egy bolgár fiúval látták – szólt közbe Oliver.

– Boyanovval – tette hozzá Sagitta. Pyxis erre zavarba jött, majd mérges lett. Ledobta a földre a kezében lévő könyvet, és erősen megragadta Sagitta karját.

– És miért vagyunk még itt? Azonnal elő kell kerítenünk, mielőtt valami baja esne!

Danielle Teller – És boldogan éltek… ~ könyvajánló

Danielle Teller – És boldogan éltek…

Mindannyian ismerjük Hamupipőke történetét, igaz? A szegény árvával, a kegyetlen mostohaanyával, a gonosz mostohatestvérekkel, a jóságos tündérkeresztanyával és a tökhintóval.

De vajon tényleg minden úgy történt, ahogy a mesék mondják?

Danielle Teller egészen másképp mutatja be az ismert történetet.

Ella (azaz Hamupipőke) már a híres hercegnő, amikor mostohaanyja, Agnes nekiül és leírja a szemszögéből a pletykáknak alapot adó történetet. Agnes szintén csúf múlttal rendelkezik – tízéves korától mosólányként dolgoztatják, verik és szörnyű körülmények közt kell a megélhetéséért robotolnia. Egy szép nap azonban ügyesen és furfangosan kihasználja a lehetőséget, és elszökik börtönéből, jobb életben reménykedve – egy apátságban vállal munkát, ahol megismerkedik egy jóképű küldönccel. Agnesnek meg kell tapasztalnia a származása hátrányát, s előbb-utóbb elküldik őt, hogy új életet kezdjen. Férje halála után azonban kénytelen gyermekeitől elszakítva visszatérni a nyomorúságos korai évei tetthelyére, ahol szobalánnyá válik a különös csöppség, Ella mellett. A kislány előbb a mostohalányává válik, később az ország ünnepelt hercegnőjévé. Kapcsolatuk érdekesen és szövevényesen, de mindenképpen szívdobogatón jelenik meg a könyvben.

Az írónő árnyaltan mutatja be a Jó és Rossz fekete-fehér világát, felfedve, mennyire fontos az őszinteség, az igazság és a szeretet, amik mellett ki kell tartani akkor is, ha a világ összes problémája egyszerre nyomja a vállad. Hogy néha nem szabad álomvilágba menekülni a bajok megoldása helyett.

Engem személy szerint teljes mértékben megérintett – megszerettetett velem egy karaktert, majd a halálát kívántatta velem, de végül, amikor ez bekövetkezett, elpityeredtem. Ráadásul ez az álnok írónő a könyv utolsó lapján is képes volt róla beszélni, így könnyek közt tettem vissza a polcra a kötetet – de elképesztő, felejthetetlen élményként.

Összegezve: Teller regénye szórakoztató, megható és kötelező a meserajongók számára!

2020.

 

Balga bolgár, balga brit ~ 5. fejezet

5. fejezet

Corvus feldúltan jött ki Pyxistől. Jó volt a nővérével beszélni, de nem oldódott meg semmi. A leküldött pohár whiskyk vadul perzselték a torkát és úgy egyáltalán a lelkét, talpát dühösen vágta minden lépésnél a földhöz.

Nem tudta pontosan, hova tart. Talán a Szobába, ahol ellehet a kis jegyzeteivel meg az üstben fortyogó főzetével.

Sajnos ez a terve meghiúsult, amikor összefutott az egyik aurorkiképzőjével, Braith Barrett-tel.

– Nahát, uram! Maga meg mit keres? – kérdezte meglepetten, és lekoppintotta a földre a sétapálcáját. Barrett megállt vele szemben. A férfi lenyalt barna haja, komiszul csillogó fekete szeme, vékony mosolya és ízléstelen fekete kabátja Corvust riasztotta – ellenben a kiképzésen nyáladzó csoporttársnőivel.

– Örvendek, Black – vigyorgott rá Barrett. Corvus mosolyt erőltetett az arcára.

– Mi szél hozta a Roxfortba, uram? Talán Ludo Bumfolt hívta meg?

Barrett kacsintott, és barátian átkarolta Corvus vállát.

– Mr. Bumfolt jó barátom.

Corvus hagyta, hogy a kiképzője vezesse, amerre akarja.

– Nos, hogy vagy a kis barátnőddel? – érdeklődött jókedvűen Barrett.

– Pompásan – hazudta Corvus.

– Na és mi újság van a testvéreiddel? – kérdezgette tovább Barrett. Corvus fintorgott. Elsősorban nyilván Pyxisre célzott a férfi.

– Pyxis boldog Charlie-val.

– Weasley-vel? – vonta föl a szemöldökét Barrett. Corvus bólintott. – És a nagyobbik húgocskád?

– Mi van vele?

– Jár valakivel?

Corvus összepréselte a száját, mire Barrett elnevette magát.

– Tegnap láttam, hogy egy csinos fiúval táncolt, csak azért kérdem!

– Oliver Wood a srác neve – közölte, mire Barrett elégedetten elmosolyodott.

– Kviddicsezik, ugye?

– Igen.

Egy ideig hallgattak séta közben. Corvus nem tudta, merre mennek. Talán nem is volt elhatározott céljuk, aminek nem örült – túl sokáig kell majd elviselnie a férfit.

– A legkisebb Black is összeszedett valakit, úgy láttam – jegyezte meg Barrett. Corvus először csak hümmögött, aztán a szavak eljutottak az agyáig.

– Hogy mondta?

Barrett úgy vigyorgott, mint aki pontosan tisztában van helyzeti fölényével.

– Egy furcsa alakkal láttam a kisebbik húgocskád kisurranni tegnap éjjel a kertbe. A reggelinél nem futottam össze egyikükkel sem…

– Ki volt az? – szakította félbe Corvus.

– Egy bolgár fiú – mondta okoskodón bólogatva Barrett. – Magas, szélesvállú, szőke hajú. Erősen hasonlít egy bolgár származású bűnözőre, akit már majdnem húsz éve csukott le apám…

Corvus megtorpant, és szembe pördült a kiképzővel. Nem sokkal volt idősebb Pyxisnél, tehát jó tíz évvel körözte le Corvust, de ebben a pillanatban a fiú idősebbnek érezte magát nála. És veszélyesebbnek is. Ujjai görcsösen szorították a sétapálcáját.

– Mit nem mond, uram? – sziszegte dühösen. Barrett sértetten felhúzta az orrát, és összefonta a karjait.

– A testvéred egy bolgár bűnöző fiával lépett le az éjjel – ismételte meg.

– És miért nem ment utána, Mr. Barrett? – vonta kérdőre idegesen a férfit Corvus. Hátha auror, nem az volna a dolga, hogy ilyesmiket megakadályozzon?

Barrett a vállát vonogatta.

– Gondoltam, egy kis szerelmi légyottra szaladnak.

– Azura tizenhárom éves! – kiabálta dühösen. Gondolatban kijavította magát – tizennégy és fél –, de csakmert Azura allergiás volt a fiatalításra.

Barrett felvonta a szemöldökét.

– Akkor vigyázz rá, Black. A nővéréből kiindulva úgy véltem, nem lesz baja fiúkkal. De hát…

Corvus tudta, hogy illetlenség, amit tesz, de nem bírta tovább hallgatni. Faképnél hagyta a kiképzőjét.

Barrett ismert volt szerelmi kalandjairól, és akár a kiképzője volt, akár nem, Corvus nem bízott meg benne.

Egyből rohant a Griffendél klubhelyiségébe, mert ha valahol, hát Azurának ott kellett lennie.

Balga bolgár, balga brit ~ 4. fejezet

4. fejezet

Pyxis Black rettentő elégedett volt a reggellel. Mint mindig, most is korán kelt, átmozgatta éjjel elgémberedett tagjait, megmosta az arcát, felöltözött, lefőzte magának a nap első kávéját, az asztalnál ülve megitta, közben olvasott, aztán visszament az ágyhoz és a benne fekvő férfihoz.

Charlie Weasley felhorkantott álmában, amikor Pxyis megigazgatta a pólóját, hogy ne lógjon ki a dereka és ne fázzon meg. Felvette a földről a takarót és ráterítette. A vörös hajú férfi átfordult a másik oldalára, és amikor Pyxis leült mellé, a fejét az ölébe hajtotta, a nő lábát és hasát használva párnának. Pyxis az ágy háttámlájának dőlt és egyik karját átvetette Charlie vállán, abban a kezében tartotta a könyvét, a másikkal kedvese haját csavargatta.

Végzett egy fejezettel, és szeretetteljesen megpiszkálta Charlie fülét. Mellette úgy érezte, haza talált – az egymástól külön töltött évek rávilágítottak, merre is húz valójában a szíve. Amikor Charlie-val volt, soha nem érezte úgy, hogy máshol lenne a helye.

Charlie a szeretetteljes fül- és hajpiszkálásra sem ébredt föl, csak motyogott valamit álmában. Pyxis aggódva figyelte, hogy elnyílik a férfi szája, de kék tunikáján szerencsére még nem látszott nyálfolt. Remélte, hogy ez így is marad. Imádta Charlie-t, de a Magnustól kapott blúzát is.

Mielőtt új fejezetbe kezdhetett volna, kinyílt a szobájuk ajtaja, és Corvus csörtetett be rajta, sétapálcástul-kabátostul. Pyxis öccse kócos volt, és nagyon, de nagyon dühösnek látszott. Kérdés nélkül levágta magát a kis szoba kis asztalához, és lefejelte azt.

– Van whiskyd? – kérdezte a fától tompa hangon. Pyxis lelökdöste magáról Charlie-t, homlokon csókolta, majd a testvéréhez fordult.

– Nagyon izgalmas volt a könyv – tájékoztatta, de Corvus csak morgott.

– Az én életemnél biztos nem izgalmasabb.

– Nem akarom, hogy alkoholista legyél – mondta Pyxis, de azért elővette a szekrényből a Lángnyelv whiskys üveget, meg két poharat, és töltött mindkettőjüknek egy-egy adagot. – Az alkohol csúnya dolgokat tesz az emberrel.

Corvus végre felemelte a fejét az asztalról.

– Nem vagyok ötéves, Pyxie – dörmögte, és egy hajtásra kiitta a pohara tartalmát. Körülnézett, és nagyokat pislogott. – Takaros kis lakás.

Pyxis büszkén húzta ki magát kortyolgatás közben. Dumbledore adott nekik egy aprócska lakást a tanárok szobái közelében – volt benne egy ágy, egy asztal meg egy pult, illetve tartozott hozzá egy kis fürdőszoba.

– Köszönjük. Na de, csillagom, mi űzött ide hajnalok hajnalán?

Corvus célzatosan üres poharára meredt. Pyxis sóhajtva töltötte újra.

– Johanna.

– Megint veszekedtetek? – kérdezte gyengéden Pyxis, és megérintette öccse karját.

– Nagyon szeretem őt, elhiszed, ugye? Ő miért nem hiszi el?

– Talán mert tavaly is azért mentetek szét majdnem, mert folyton hazudtál neki, illetve mert a fél életed eltitkoltad előle.

Corvus megint morgott.

– De ez most nem róla szól. És nem is ellene. Te is tudod, hogy szeretlek, pedig neked sem mondom el ezt. És nem is faggatózol, nem akadsz ki, nem kezdsz el dobálózni…

– Persze, de csak azért nem, mert tudom, hogy mennyire egyszerű az élete egy Blacknek. Mindannyian tele vagyunk titkokkal. – Pyxis megvonta a vállát. – Azura is titkol valamit nyár óta. Én meg még mindig nem mondtam el Charlie-nak, hogy Magnus apa szeretője volt.

Corvus elhúzta a száját, és hátradőlve a férfira nézett.

– Lehet, hogy még egy darabig nem is kéne.

– Majd az első gyerek után – vigyorodott el Pyxis, majd komolyabban folytatta. – Beszélned kellene vele. Mondd el neki, hogy ő a legfontosabb számodra a világon, és hogyha tehetnéd, elmondanád. De veszélybe sodornád vele, ha beszélnél, ezért…

– Elmondtam neki mindezt, Pyxis! – fortyant fel Corvus. A nő összerezzent, és hallotta, hogy az alvó Charlie dünnyögve átfordul a másik oldalára. – De nem érdekli, úgy gondolja, közösen kellene vállalnunk minden lehetséges veszélyt, mert egy csapat vagyunk. De nem érti, hogy képtelen lennék elviselni a tudatot, hogy veszélyben van.

– Ő sem tudja elviselni, hogy te veszélyben vagy.

Corvus sziszegett.

– Pyxis… nem mondhatom el neki.

– Tudom. És nem is akarlak erre biztatni. Próbáljak vele beszélni?

– Ne – rázta a fejét Corvus. – Azzal csak ártanék, ha ráuszítanálak.

Pyxis hátradőlt a székében.

– Biztosítod eléggé a szereted felől?

– Tegnap este… – Corvus az ismét kiürült poharával játszott. – Tegnap éjjel magasabb szintre lépett a kapcsolatunk.

Pyxis mosolygott. Csak Corvus képes így megfogalmazni, hogy ágyba vitte a barátnőjét.

– De jó! Gratulálok!

– De reggel dührohamot kapott – tette hozzá Corvus. Elszontyolodva nyúlt a whiskys üveg után, és ezúttal már abból kortyolt egy nagyot, nem törődve nővére rosszalló pillantásával. – És az éjjel kiment a fürdőbe aludni! Mert képtelen volt velem aludni…

Pyxis megsimogatta öccse kezét.

– Talán csak kínosan érezte magát…

– Hozzám bújva aludt el, és én azt hittem…én azt hittem…azt hittem, minden rendben van köztünk. De aztán reggel…

– Lelépett – bólintott Pyxis. Letette a poharát az asztalra, és az állába támasztotta a tenyerét. Tekintete összekapcsolódott Corvuséval. – Hát, én azt mondom, szögezd le: nem fogja megtudni a titkodat, akármennyit hisztizik is, mert inkább elviselsz egy tomboló barátnőt, mint egy halott barátnőt.

Corvus grimaszolt, és felállt, a széke nyikorogva csúszott hátra.

– Köszönöm a tanácsot. Majd megmondom neki.

A fiú morogva távozott – a whiskys üveggel a kezében –, Pyxis pedig szánakozva nézett utána. Nagyon sajnálta, ami vele történik, és haragudott Johannára, akármennyire is meg tudta érteni a lány baját. Hamar rájött azonban, hogy ez a kis összecsapás nem lehet hosszú életű. Corvus és Johanna gyakran összekaptak, hogy aztán két nap múlva szenvedélyes szerelemmel béküljenek ki. Örök körforgás volt az ő kapcsolatuk.

Hirtelen nyöszörgés hallatszott az ágy irányából.

– Pyxis…

– Igen, kedvesem? – kérdezte rögtön Pyxis. Elmosolyodott, ugyanis sejtette a választ.

– Kávét…! Kérlek…

Pyxis már szökkent is a kávéfőzőhöz, és nem tette szóvá, hogy azt Magnustól kapták. Amikor elkészült, odaült a kedveséhez, aki szenvedve tornázta magát ülőhelyzetbe. Haja kócosan lógott az arcába, barna szeme tompán fénylett. A nő a kezébe adta a forró csészét, és mosolyogva figyelte, ahogy a párja iszik. Charlie Weasley tüneményes volt álmosan.

– Mi a mai program? – kérdezte a férfi rekedtes hangon, és pislogva arcon csókolta Pyxist. Aztán a szájára nyomta az övét, letette a kávéscsészét az éjjeliszekrényre, és átkarolta a nőt. Pyxis átölelte Charlie nyakát, és viszonozta a csókjait.

– Eredetileg nem ez lenne – jegyezte meg. – A könyvtárba megyünk könyvet rendezni.

Charlie fáradtan felnyögött.

– Azt nem lehet. Ahhoz túl álmos vagyok.

Pyxis nevetett, és megcsiklandozta a férfi oldalát.

– Nekem viszont muszáj mennem.

Megpróbált kimászni az ágyból, de Charlie visszafogta a csuklójánál fogva.

– Viszont nem muszáj sietned – mondta. Megcsókolta Pyxis vállát, mire a nő beadta a derekát.

– Na jó, azt tényleg nem muszáj.

Balga bolgár, balga brit ~ 3. fejezet

3. fejezet

Corvus Black nehezen ébredt fel reggel, és akkor sem arra, amire szeretett volna – legszívesebben Johanna csókjára kelt volna, a simogatására, a suttogására, de még rugdosására is. Ehelyett a furkásza nyalogatására kellett kinyitnia a szemét, meg kinyújtania a kezét, hogy kihajíthassa az ágyból. Pimpa nyüszítve röpült egy darabig, majd a könyvespolcok tövében földet ér, és eliszkolt valahová.

Corvus hunyorgott, a félhomály miatt szerencsére nem vakította meg a reggeli napfény. Ásított, nem akart fölkelni vagy felébreszteni Johannát. Inkább egy kicsit álmodozott – az előző nap estéjéről, a bálról, hogy milyen jól szórakoztak a többiekkel, hogy milyen finom volt az egyik asztalon felkínált vajsör, és hogy milyen érzések szorították el a torkát, amikor Johannával úgy döntöttek, ott hagyják a bált. Még most is megremegett a gyomra, ha arra gondolt, milyen volt végigbotladozni a folyosókon, egymásba gabalyodva lépcsőzni… szerencséjük volt, hogy Hóborc nem bukkant fel. Vagy Frics. Az borzasztó kellemetlen lett volna, és biztosan lehűtötte volna forró érzelmeiket. Így azonban a két mumus elkerülése végett nem tűnt fel semmi, ami megakadályozta volna szenvedélyük lángolását.

Corvus nyújtózkodott, és amikor lába kibukkant a takaró alól, fázósan összerándult. Átfordult a másik oldalára, hogy magához húzza Johannát, de csak az üres ágyat tapogatta maga mellett.

– Johanna – motyogta félálomban. Talán csak a fürdőbe ment ki, gondolta, nem kell aggodalmaskodni. De amikor a lány tíz perc múlva sem tért vissza, egyből éberebbnek érezte magát.

– Johanna! – ismételte hangosabban. Nem érkezett válasz. Felült, ösztönösen intett a kezével, mire a függönyök ellibbentek az ablak elől és a hirtelen beáradó fény elvakította. Idegesen hunyorogva nézett körbe a Szükség szobájában. Az éjszakára egy a helyiség nagyrészét elfoglaló csodás, Viktória korabeli ágyat varázsolt nekik a szoba (amelyet Magnus egészen biztosan megirigyelt volna), illetve a szokásos könyvespolcokat, az íróasztalt, és egy kísérletezős sarkot üsttel és bájitalhozzávalókkal.

– Johanna! – kiáltotta Corvus, amikor nem látta sem az asztal alatt, sem az ablakfülkében, sem a könyvespolcok tövében a lányt. Már rohanni akart, hogy riadóztassa az egész Roxfortot, amikor kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és a kómás Johanna lépett ki rajta. Talpig felöltözve, a tegnap este levetett zöld szoknyájába. Corvus megemelte a szemöldökét.

– Szóltál? – kérdezte Johanna, és ásítva nyújtózkodott. Corvus figyelmét nem kerülte el, hogy a bokája beleakadt valamibe, ami nagyon úgy nézett ki, mint egy takaró.

– Te a fürdőben aludtál? – kérdezett vissza kertelés nélkül. Johanna megilletődve pislantott le a lábára, az arca bűntudatosan megvonaglott, mire Corvust szörnyű érzések öntötték el, mintha sav marta volna a szívét. Nem kellett belekukucskálnia a lány fejébe, hogy tudja, mire gondol.

– Én…ez… – Johanna sóhajtott, majd megmondta az igazat. – Igen.

Corvus hirtelen nagyon kellemetlenül érezte magát egy szál semmiben.

– Mi a baj, kedvesem?

– Talán túl sokat ittam abból a konyakos vajsörből – vonta meg a vállát könnyedén Johanna, de Corvus tudta, hogy sokkal több van a mozdulat mögött.

– Ne hazudj – kérte halkan. Johanna fejében különböző képek villantak fel, róla, róla és róla, de keserű színt öltöttek.

Johanna hallgatott.

– Én csak…

– Sajnálom a tegnap éjjelt, ha azzal volt baj – mondta sietve Corvus, pedig eddig esze ágában sem volt sajnálni, az volt eddigi élete legjobb éjszakája. Rég aludt ilyen keveset.

– Nem, nem, nem! – rázta a fejét Johanna. – Nem azzal volt a baj. – A haját piszkálta, ahogy megpróbálta összeszedni kusza gondolatait. Corvus kívül-belül látta rajta, hogy nehezen megy neki, s közben majd belehalt a kíváncsiságba.

– A következményeivel – bökte ki végül Johanna. Corvus érezte, hogy grimaszba rándul az arca.

– Kizárt dolog, hogy terhes legyél, drágám, ugye tudod?

Johanna fülig vörösödött.

– Nem erről van szó!

– Fájt valami? – kérdezte habozva Corvus. Az éjjel nem úgy tűnt, mintha így lenne.

– Nem. – Johanna lehajtotta a fejét, haja függönyként takarta el Corvus elől bájos arcát.

– Hát mi baj? – sürgette Corvus. Amíg Johanna nem nézett rá, gyorsan magára rángatta a nadrágját.

– Nem tudom, mennyi esélyünk van! – jajdult föl Johanna, és nekitámaszkodott egy padnak, miközben a tenyerébe temette az arcát.

– Mire? – kérdezte megrökönyödve Corvus. Akaratlanul is újra megfigyelte Johanna gondolatait, de semmi érthetőt nem talált benne.

– Arra, hogy boldogok lehessünk. Úgy őszintén, igazán, örökkön örökre.

Corvust fájdalmasan érték ezek a szavak.

– Nem értem, mire gondolsz – mondta halkan. Felállt, de megtorpant, amikor Johanna mérgesen felkapott egy könyvet maga mellől, és a sarokban álló üsthöz vágta. Az nagyot kondult, a benne lévő folyadék felpezsgett.

– Hé, hé, óvatosan! – szólt rá idegesen Corvus.

– Óvatosan? Ahogy a titkokkal is csak óvatosan, ugye? – zokogott föl váratlanul a lány. Ez Corvust úgy érte, akár egy csattanós pofon.

– Ezt már megbeszéltük… – próbálta békíteni Johannát, de az nem hallgatott rá, újabb könyvet dobott el, az üstbe borult pár üvegcse, a lé sisteregni kezdett. Corvus gyorsan odaugrott a pálcájához, de végül inkább puszta kézzel kapta el a lány csuklóját.

– Hagyd abba, Johanna! – mondta kemény hangon. Tudta, hogy ezt a titkolózás-dolgot a lány nehezen viseli, de ezzel egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Vannak olyan titkok, amiket nem szabad megosztania senkivel sem. És ezen nem változtat az sem, ha valaki könyveket dobál és sírva fakad. – Nőj fel, és értsd meg! Ez államtitok! A Mágiaügyi Minisztérium titka! És talán ott se tud mindenki róla, az aurorparancsnokságot leszámítva.

Johanna kitépte magát a kezéből, és lángoló tekintettel nézett Corvus szemébe. A fiú azt hitte, az aurorokat fogja kritizálni, mint oly sokszor, de ezúttal egészen másra harapott rá a lány.

– Nőjek föl? Bezzeg az éjjel elég felnőttes meg érett voltam, mi? – Csípőre tette a kezét, a hangjából áradt a keserű gúny. Corvusnak egyaránt fájt a hangnem és a szavak. Nagyon jól tudta, hogy ő is megbántotta Johannát, de inkább bántsa meg a lelkét, minthogy az ő hibájából legyen veszélyeztetve a lány testi épsége.

– Ne csináld ezt – kérte Corvus. – Attól még, hogy nem mondhatok el valamit, igenis szeretlek. Nem volt elég bizonyíték a tegnap este?

Johanna dühösen nézett rá, szeméből még mindig könnyek folytak.

– Nem. Nem volt elég.

Azzal kiviharzott a szobából csapzott hajjal és gyűrött báliruhában, piros szemekkel, cipő nélkül. Corvus utána akarta menni, de aztán Johanna indulatosan feldöntötte a falhoz támasztott sétapálcáját, és belátta, hogy nem mehet, amikor a lány ilyen állapotban van. Inkább ártana, mint segítene. A sétapálcáért nyúlt, és hallotta, ahogy Johanna bevágja maga mögött az ajtót, majd a folyosón csattogó meztelen talpaival végigszalad.

– Ha vége ennek az évnek, úgyis megérted – morogta magának, és végighúzta az ujját a sétapálca ezüst fején. Kingsley szavaira gondolt vissza. A férfi tanította őt az aurorképzésen, és amikor ellátta ezzel a feladattal, előre figyelmeztette, hogy ne bízzon meg senkiben, még a közeli hozzátartóiban sem, mert azt ők járhatják meg. Így hát nem is beszélt senkinek idejövetele céljáról. Biztos volt benne, hogy a testvérei is érzékelik a titkolózást és a feszélyezettségét, de ők nem firtatták. Johanna viszont nem bírt magával, időről időre dührohamot kapott és leüvöltötte a fejét, emlékeztetve a tavalyi évben elkövetett minden hibájára. Corvus sejtette, hogy a titkoknál valami mélyebb dolog lehet, ami zavarja, de nem tudta volna megmondani, pontosan mi a baja a lánynak. Mindenesetre Johanna az összes vitát erre a pontra vezette vissza, márpedig ebben az ügyben ő bizony hajthatatlan volt.

Johannának soha, de soha nem mondja el, mire kérték a kiképzői.

Sóhajtott, és megcirógatta a sétapálcája fejét. Ez mindig segítette abban, hogy lecsillapodjon.

A földre koppintott a pálcával. Csak egy ember van, aki ilyen állapotban segíteni tud rajta, és neki most nagy szüksége volt a segítségre. Összekapta hát magát, és nekivágott a hajnali Roxfort hűvös folyosóinak.