Elisabetta Gnone: Az elveszett történet (fordítás)
előszó
15. évforduló
Tizenöt év telt el, mióta a sorozat első kötete megjelent (2005 október 26-án látott napvilágot Az ikrek titka). Ennyi idő után már éreztem a vágyat, hogy visszatérjek Fairy Oakba, és magammal vigyelek titeket is, hogy újra találkozhassunk a régi barátokkal, hogy újra láthassuk a szeretett helyeket, ahol olyan jól éreztük magunkat.
Az előző hét könyv elolvasása után lehetséges, hogy ebben a történetben valamit majd természetesnek találtok: szereplőket, neveket vagy szokásokat.
Azért hasznosnak tartottam beszúrni néhány jegyzetet a történet végére, mert reméltem, hogy ezek segíthetnek majd az új olvasóknak eligazodni a Bűvös Tölgy falujában.
Ezenfelül a 70. oldalon találtok egy üres családfát: Fairy Oak diákjainak kellett ilyet készítenie az iskolában, de kitölthetitek ti is, hogy kikapcsolódjatok és hogy ne felejtsétek el a ti történeteteket.
Nagyjából 2 éves lemaradásomat kezdem el most behozni azzal,
hogy elolvastam ezt a könyvet. 2 éve nyúznak azzal, hogy olvassak-olvassak-olvassak
a szerzőtől, ám valamiért csak most sikerült eljutnom idáig.
És hogy megérte-e eddig várnom vele? NEM. Bolond vagyok,
amiért nem engedtem előbb…
Számomra ez egy nagyon hiánypótló történet. Kínai kultúrában
játszódó könyvet, hát még fantasyt, egyáltalán nem olvastam még – idáig.
Mostantól kezdve biztosan sokat fogok!:D
A történet egy többszörösen égbe emelkedett (és onnan
lezuhant) koronahercegről, Xie Lianról szól, aki harmadik égbe emelkedése után
próbál helytállni. Küldetésekre megy, ügyetlenkedik, szentélyt barkácsol magának,
harcol – hát én ezt teljes mértékben imádtam.
Rettenetesen jól szórakoztam. Az égi hivatalnokok
kapcsolatai, a párbeszédek, Xie Lian jámborsága és önmagában a személyisége
borzalmasan szórakoztató volt. Akkor is, amikor csak egyedül voltak jelenetei és
akkor is, amikor másokkal szerepelt együtt, a kis hadistenekkel vagy épp San
Langgal.
Érdekes volt a felépítése a könyvnek, a történetnek. Nem
mindennapi, az biztos, és ha jól tudom, eredetileg nem is így van felosztva a
kötet. No mindegy, fordulatos a sztori, különböző titkok derülnek ki a múltból,
alig vannak üresjáratok, mindig történik vagy mindig kiderül valami.
Ebből is adódik, hogy jóformán letehetetlen a könyv, csak
úgy peregtek az ujjaim közt az oldalak. Nagyon jót tett az olvasási válságomnak😊
A neveken kicsit nehezen sikerült kiigazodnom, de hát azt
hiszem, ez ilyen. Mindenkinek két neve van, ilyen megnevezése és olyan megnevezése,
de szerintem mostanra nagyjából átlátom, ki kicsoda és kinek kije.:D
Amire mindenképp ki szeretnék térni, az a fordítás és a
szöveg maga. Nagyon sok kritikát hallottam rá, hogy ez borzalmas,
olvashatatlan, ez a rossz benne, az a rossz benne, olvassam online. Nos, nem
tudom, én ezt egyáltalán nem éreztem se tíz, se száz oldal után. Nyilván nem
olvastam se azt a másik fordítást, sem az eredeti szöveget, így nem tudom mihez
hasonlítani, de szerintem nyugodtan hozzá lehet fogni a nyomtatott könyvhöz. Nem
megszokott a narrálása, valahogy érződik rajta, hogy más „kultúrában” íródott,
az elbeszélői stílus számomra nagyon érdekes volt. De én ezt borzasztóan szerettem
benne. A fordítással se volt bajom, néhol voltak benne bakik, szerkesztési,
tördelési hibák, de hát melyik könyvbe nincsenek? Nekem nem volt megakasztó, se
különösebben zavaró.
Azóta nem bírtam magammal, és már bele is kezdtem a második
kötetbe, már nagyjából a felénél járok, és azt is imádom!<3 Ajánlom mindenkinek,
mert jó kis kitekintés lehet keletre, és nagyszerű kikapcsolódás.:))
Molyon találtam egy kihívást, aminek a teljesítéséhez 5 vörös pöttyös könyvet kell elolvasni, és gondoltam, megmutatom, miket választottam a kihívás teljesítéséhez.😉
🔴Szabó Krisztina: Az ellopott kívánság ~ Nemrég jelent meg a szerzőnő első regénye, ami egy Aladdin retelling. Alig várom, hogy olvassam! A sztori, az ajánlások, a szerzőnő és a borító elég hamar meggyőztek arról, hogy ez nekem kell:D 🔴Cassandra Clare: Vaslánc ~ Az utolsó órák trilógia második része. Már olvastam, és nagyjából-egészéből csodálatos volt, hamarosan hozok róla ajánlót!:)
🔴On Sai: Álruhában ~ A Vágymágusok sorozat első kötete. Évek óta itt van, ide-oda rakosgatom, de még nem sikerült elolvasnom. Amit igazából nem értek, mert csak jókat hallottam róla és borzalmasan érdekel... mindegy, idén már biztosan elolvasom!:D
🔴Leigh Bardugo: A sebhelyes cár ~ A Grisha-univerzum következő kötete. Valószínűleg ez lesz a következő, amit elolvasok a listáról. Nicolai és Nyina főszereplése nekem épp elég ahhoz, hogy tudjam, szuper élmény lesz!❤
🔴Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó ~ Az Ambrózy báró esetei III. Az egyetlen ok, amiért ezt még nem olvastam, az a kötet vaskossága. Viszont tudom, hogyha ezt kivégeztem, utána már simán le tudom darálni a maradék részeket, mert imádom a sorozatot!:))
Nagyjából 15 évesen tudtam meg, hogy vannak olyanok, hogy 'vörös pöttyös' könyvek, bár előtte is olvastam párat. Ez a kiadói sorozat a Könyvmolyképző kicsit talán 'lányos' YA könyveit foglalja magában, de szerintem nagyon sokféle könyv megfordul benne. Fantasy, romantikus, krimi, kicsit horrorisztikusabb művek, történelmi regények, képregények, sorozatok, önálló vagy novellás kötetek... szerintem sok korosztályt meg tudnak szólítani, sok különböző témával. Olvastam már olyat, ami nem tetszett annyira, de többnyire jó élményeim vannak velük:))
Nektek mi a kedvenc VP könyvetek? Részt vesztek a kihíváson?:D
Nem szeretek válságba kerülni – se olvasóiba, se íróiba, se
érzelmibe, se semmilyenbe. Most azonban egyszerre sikerült beleesni mindháromba.
Gondolom, függenek is egymástól meg nem is, a véletlen műve vagy az életé.
Nem tudom, a lényeg az, hogy meg kell vele birkózni – nekem a
legnehezebb benne talán az, hogy semmihez nem érzek kedvet, és tudom, ha
kényszeríteném rá magam, csak rosszabb lenne.
Úgyhogy most próbálok bukdácsolni – rendezni az érzéseim;
azt olvasni, amit szeretnék; próbálom nem feladatnak érezni az írást és olyat
alkotni, amivel végre elégedett leszek.
Emellett pedig muszáj tanulnom, április elején
nyelvvizsgázok, májusban pedig itt az érettségi. Ez elég sok munkával jár, és
fizikailag és mentálisan is megterhelő számomra.
Úgyhogy ezek miatt kicsit úgy érzem, akarva akaratlanul is hanyagolom
azokat a dolgokat, amiket egyébként szeretek csinálni, kikapcsolnak és
feltöltenek.
Viszont azt hiszem, eljutottam arra a pontra, hogy ez
annyira hiányzik és annyira padlóra dob, hogy muszáj csinálnom valamit. Szóval
most első lépésként megpróbálok újra (vagy úgy egyáltalán) elkezdeni tartalmat
gyártani Instagramra és a blogra, könyvekről, az írásaimról.
Aztán második lépésként igyekszem majd helyre tenni az
olvasási szokásaimat – mindennél jobban utálok több történetet olvasni
egyszerre, mégis sikerült újra beleszaladnom. Ezt most az Ötödik pecsétre fogom
Sánta Ferenctől, ami amúgy egy jó könyv, és ha nem lett volna kötelező,
valószínűleg tetszett volna. Az utóbbi időben sajnos a kötelező olvasmányok azt
a hatást érték el nálam, hogy blokkolták és szétzilálták az olvasási
szokásaimat, nem volt kedvem leülni olvasni semmit, próbáltam a kedvemhez
igazítani az olvasmányaimat, hátha most jobban esik egy gyerek könyv, vagy esetleg
egy kicsit brutálisabb témájú, talán valami vicces… hát, nem tudom. Még nem
tudom, milyen sorrendben fogom a jelenleg folyamatban lévő könyveimet befejezni,
majd meglátom – a lényeg csak az, hogy olvassak.
És akkor pár szót az írásról. A jelenleg íródó történetem (Van
még új a Nap alatt) egy nehezebb részhez ért, legalábbis én nehezen élem meg,
hogy erről kell írnom, mert nagyon sajnálom a karaktereimet, sajnos elég fájdalmas
dolgokat teszek velük – mea culpa, tudom, akkor meg mit panaszkodom, ám sajnos
muszáááj. És épp ezért szeretném tökéletesre is írni, ami kevés idővel és kedv
nélkül kifejezetten nehéz. Úgyhogy most próbálok ilyen spin-offokat írogatni,
hogy a karakterek azért velem legyenek, mert imádok velük dolgozni. Remélem,
mielőbb meg tudom csinálni a 17. fejezetet, hátha, ha azon túllendülök,
könnyebb lesz. Addig is szerintem csinálgatok majd esetleg ilyen montázsokat,
esetleg editet. Majd meglátom. De nagyon kéne már a szívemnek ez a sztori!<3
Szóval ez lett volna ez a gyors kis helyzetjelentés. Érzem magamban
az akarat szikráját a cselekvésre, remélem, egyenlő arányban fogom tudni ezt
fordítani a hobbimra és az érettségire való készülésre.
