Helyzetjelentés

Helyzetjelentés

Nem szeretek válságba kerülni – se olvasóiba, se íróiba, se érzelmibe, se semmilyenbe. Most azonban egyszerre sikerült beleesni mindháromba. Gondolom, függenek is egymástól meg nem is, a véletlen műve vagy az életé.

Nem tudom, a lényeg az, hogy meg kell vele birkózni – nekem a legnehezebb benne talán az, hogy semmihez nem érzek kedvet, és tudom, ha kényszeríteném rá magam, csak rosszabb lenne.

Úgyhogy most próbálok bukdácsolni – rendezni az érzéseim; azt olvasni, amit szeretnék; próbálom nem feladatnak érezni az írást és olyat alkotni, amivel végre elégedett leszek.

Emellett pedig muszáj tanulnom, április elején nyelvvizsgázok, májusban pedig itt az érettségi. Ez elég sok munkával jár, és fizikailag és mentálisan is megterhelő számomra.

Úgyhogy ezek miatt kicsit úgy érzem, akarva akaratlanul is hanyagolom azokat a dolgokat, amiket egyébként szeretek csinálni, kikapcsolnak és feltöltenek.

Viszont azt hiszem, eljutottam arra a pontra, hogy ez annyira hiányzik és annyira padlóra dob, hogy muszáj csinálnom valamit. Szóval most első lépésként megpróbálok újra (vagy úgy egyáltalán) elkezdeni tartalmat gyártani Instagramra és a blogra, könyvekről, az írásaimról.

Aztán második lépésként igyekszem majd helyre tenni az olvasási szokásaimat – mindennél jobban utálok több történetet olvasni egyszerre, mégis sikerült újra beleszaladnom. Ezt most az Ötödik pecsétre fogom Sánta Ferenctől, ami amúgy egy jó könyv, és ha nem lett volna kötelező, valószínűleg tetszett volna. Az utóbbi időben sajnos a kötelező olvasmányok azt a hatást érték el nálam, hogy blokkolták és szétzilálták az olvasási szokásaimat, nem volt kedvem leülni olvasni semmit, próbáltam a kedvemhez igazítani az olvasmányaimat, hátha most jobban esik egy gyerek könyv, vagy esetleg egy kicsit brutálisabb témájú, talán valami vicces… hát, nem tudom. Még nem tudom, milyen sorrendben fogom a jelenleg folyamatban lévő könyveimet befejezni, majd meglátom – a lényeg csak az, hogy olvassak.

És akkor pár szót az írásról. A jelenleg íródó történetem (Van még új a Nap alatt) egy nehezebb részhez ért, legalábbis én nehezen élem meg, hogy erről kell írnom, mert nagyon sajnálom a karaktereimet, sajnos elég fájdalmas dolgokat teszek velük – mea culpa, tudom, akkor meg mit panaszkodom, ám sajnos muszáááj. És épp ezért szeretném tökéletesre is írni, ami kevés idővel és kedv nélkül kifejezetten nehéz. Úgyhogy most próbálok ilyen spin-offokat írogatni, hogy a karakterek azért velem legyenek, mert imádok velük dolgozni. Remélem, mielőbb meg tudom csinálni a 17. fejezetet, hátha, ha azon túllendülök, könnyebb lesz. Addig is szerintem csinálgatok majd esetleg ilyen montázsokat, esetleg editet. Majd meglátom. De nagyon kéne már a szívemnek ez a sztori!<3

Szóval ez lett volna ez a gyors kis helyzetjelentés. Érzem magamban az akarat szikráját a cselekvésre, remélem, egyenlő arányban fogom tudni ezt fordítani a hobbimra és az érettségire való készülésre.

Köszönöm a figyelmet!:))